1.-2.-3 Fejezet

 

Első fejezet

 

Demi

 

Fordította: Missy

 

A tekintetem követi őt, ahogy mozog a bárpult mellett. Nem számít, hogy ezt mennyire nem akarom. Mintha Nolan Thomas figyelése beleivódott volna a DNS-embe.

Minden alkalommal megsajdul a szívem, amikor egy nővel beszélget. A fájdalom minden egyes érveréssel szétterjed lassan a testemben, és nem tudom megállítani. Nem kellene így éreznem. Nem lehetek szerelmes a legjobb barátomba, mert annak nem lenne jó vége.

– Mit gondolsz? Változtassunk az elrendezésen? – kérdezi a másik legjobb barátom, Nessa, az egyik székről.

– Nem. Szerintem te szeretsz több munkát csinálni magadnak, én pedig fáradt vagyok. Nem akarok megint változtatni. Nem a múlt hónapban tettük ezt?

– Igen, de...

– Nem, nincs de! Negyedéves, és nem havi változtatásokat engedélyezek – fonom össze a karjaimat a mellkasomon. Áruló tekintetem Nolanre villan, aki valami nőt von a karjaiba. Szorosan magához öleli, arra a lassú dalra táncolva, ami éppen a zenegépből szól. Soha nem akartam még ennyire összetörni azt a cuccot, mint most.

Nolan hosszú, barna haja kontyba volt fogva a tarkójánál. A férfikonty nem kellene, hogy vonzó legyen, de neki jól áll. Rövidre vágott szakállától még férfiasabbnak, ugyanakkor még mindig ápoltnak látszik. Fehér termoinget és sötét farmert visel. Az egész összeállítás egyszerű és könnyed, mégsem tudom levenni róla a tekintetem.

– Úgy nézel ki, mintha le akarnád szúrni – pillant át Nessa a válla fölött, követve az unokatestvérére irányuló tekintetemet.

Vanessával, röviden Nessával és Nolannel óvoda óta vagyunk a legjobb barátok. Szembeszálltam valami bunkóval. Pofon vágtam, folyt a vér, és mi hárman elszakíthatatlan szövetséget kötöttünk.

– Akkora egy hímringyó – motyogtam, miközben egy sms-t pötyögtem.

Demi: Kedves Vesztes, tudod te ezt jobban is!

– Tényleg hímringyónak tekinthető, ha egyikükkel sem fekszik le?

– Te ezt honnan tudhatnád? – A szemöldököm mély V alakban húzódik össze. Utálom, ahogy a szívem megugrik egy ütemet a gondolattól, hogy valójában nem érdekli egyikük sem.

– Mert Nolan szeretetre éhes és ragaszkodó. Ha lefeküdne egy nővel, akkor egy éjszaka nem lenne elég. Többet akarna. Kapcsolatot akarna.

– Szóval, akkor most mit csinál?

– Flörtöl és szórakozik – vonja meg Nessa a vállát. – Megrögzött flörtölő, ezt te is tudod. Néha azon tűnődöm, vajon tudatában van-e egyáltalán annak, hogy ezt csinálja?

A dal véget ér, és Nolan a nőt a barátaival hagyva, visszasétál a bárpulthoz. Útközben kirántja a telefonját a zsebéből és nevetve ingatja a fejét. Visszacsúsztatja a készüléket a zsebébe anélkül, hogy válaszolna.

– Láttad azt a nőt? Gyönyörű.

– Igen, és a nyál is látszik az álladon! – A pult tetejére támaszkodom, és őt bámulom. Nem simít végig az állán, csak visszafelé bámul, majd lassú vigyor jelenik meg az ajkán.

– Valaki féltékeny?

– Mire? Nem látok ebben a bárban semmi olyat, amire féltékeny lehetnék. – Körbenézek, mint egy okostojás.

– Mindketten tudjuk, hogy be akarsz férkőzni a gatyámba. Csak idő kérdése, hogy mikor fogsz a lábaim előtt könyörögni. Nem vagyok ostoba, Demi!

– Biztos vagy benne? Mert csak egy idióta gondolná, hogy a nadrágodba akarok jutni – forgatom a szemem. Egy mozgás ragadja meg a figyelmemet a pultnál. Ellépek a barátaimtól a várakozó fickó felé. – Mit hozhatok neked, jóképű?

– A számod nagyszerű lenne. – Elmosolyodik, tökéletes fehér fogai szinte elvakítanak. Egy Ken-baba másolat, egyáltalán nem az esetem.

– Ó, de kár! Épp most adtam el harminc másodperccel ezelőtt. – Egy hamis duzzogás biggyeszti az ajkaimat. – Mi mást adhatok esetleg?

– Szingli vagy?

– Nem unod még, hogy mindig visszautasítanak?

– Még nem utasítottak vissza – kuncog. – Egyébként Peter vagyok.

– Én pedig a csapos – vigyorgok.

– És egy okostojás. Nem baj, szeretem a kihívásokat! Bármit, ami a csapban van és nem világos... egyelőre.

– Azt meg tudom csinálni – lejjebb megyek a pult mentén. Megragadok egy poharat, megrántom a csapot és várok, amíg megtelik a pohár.

– Demi, húzd ide azt a csinos segged! – kiáltja Nolan, és int nekem. Beintek neki, és Peter elé teszem a poharat.

– Demi, hm? Illik hozzád.

– Ha azt mondod, hogy azért, mert alacsony vagyok, akkor tökön rúglak!

– Ne fenyegesd jó szórakozással! Az összes tökönrúgást nekem kellene fenntartanod! – Nolan becsúszik a látóterembe.

– Eltört az ujjam? Nem láttad, hogy beintettem? – bámulok lefelé a középső ujjamra. – Próbáljuk meg ezt... – És beintek a másik kezemmel.

– Ugyan már, Dems! – nyögi Nolan, és lehuppan az előttem lévő székre. – Csak meg akartalak kérdezni, hogy van-e kedved eljönni velem valahová holnap este. Nessa Titannel randizik, és amikor van egy pasija, már alig akar velünk lógni. Még fizetek is.

– Hova megyünk? – vonom fel a szemöldököm.

– A Dominicóba, utána pedig táncolni. – Nolan a szemöldökét vonogatja. A srác imád táncolni, és sajnos nagyon jó benne.

– Hogyan szereztél asztalfoglalást a Dominicóba? – kérdezem a kezemet a csípőmre téve. Ezt egy pillanatig sem hiszem el.

– Titan nagybátyja a tulaj. Tartozik nekem egy szívességgel. Gyere, kérlek! – Könyörögve kulcsolja össze a kezét.

– Rendben – nyögöm. Ököllel belecsap a levegőbe, mint egy lúzer. – De... vannak feltételeim!

– Persze, hogy vannak. Miért is mennél el szórakozni a legszexibb férfival, akit ismersz, egyszerűen csak azért, hogy jól érezd magad… – A szemét forgatja, mire Peter nevetve felhorkan. Nolan egy dühös pillantást vet rá, mielőtt visszafordulna felém. Int, hogy folytassam. – Nos, halljuk ezeket a hülye feltételeket!

– Nem nyúlhatsz a seggemhez! – Felemelem a mutatóujjamat.

– Hű, most komolyan? Tényleg azt hiszed, hogy megpróbálnám? – A kezét megjátszott elszörnyedéssel a mellkasára teszi. Bámulok rá, és várom, hogy beadja a derekát. – Oké, egyszer már megtettem! Szép segged van, meg akartam érinteni. – Magasabbra vonom a szemöldököm. – Jól van, már sokszor csináltam! De tényleg hibáztatni akarsz érte? Ez a fickó is megragadná a segged, ha lenne rá lehetősége. – Nolan a hüvelykujjával Peterre mutat.

– Hé, ne rángass bele ebbe! Próbálom rávenni, hogy megadja a számát – tartja fel a kezét Peter védekezve. Nolan figyelme köztem ésPeter között cikázik.

 – Szánalmasan kudarcot vallott. Hiányzik belőle az eredetiség –vonom meg a vállam, unott arckifejezésem elfedi az érzelmeimet.

– Legyél eredeti, vagy adj a csajnak egy vibrátort! – Nolan tölcsért csinál a kezéből a szája köré, hogy mindenki hallja.

A szám sarkai mosolyra húzódnak. Ezért szeretem Nolant. Nem fél önmagát adni. Nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla. Miután olyan sok időt töltöttem vele, nem hiszem, hogy meg tudnék elégedni valaki kiszámíthatóval.

– Hűha, ha ehhez szoktál hozzá, akkor nem hiszem, hogy versenyezhetnék vele – ingatja Peter a fejét.

– Ő nem az én...

– De igen, ötéves korunk óta az enyém ennek a gyönyörű nőnek a szíve. Senki sem veheti fel velem a versenyt! – Nolan a kezébe fogja az arcomat, és áthajol a pult fölött, hogy csókot nyomjon a homlokomra.

– Nem is! Nessával barátkoztam... te olyan voltál, mint a kivert kutya, aki mindenhová követett minket. Nem tudtunk lerázni, bármennyire is próbáltuk!

– Ó, mindegy! Ne csinálj úgy, mintha nem írnál nekem állandóan üzeneteket, vagy nem hívnál fel, ha unatkozol. Mikor végzel holnap?

– Ötkor, de haza kell mennem, és át kell öltöznöm, mielőtt indulunk.

– Jól hangzik!Igyekezz dögösen kinézni! Nem akarok szégyenkezni miattad!

– Ha valamelyikünknek szégyenkeznie kell, az én leszek, amikor az emberek meglátják, hogyan táncolsz.

– Úgy táncolok, mint egy átkozott profi, és ezt te is tudod! Holnap negyed hatkor találkozunk. Beckett!

 

Második fejezet

 

Nolan

 

Fordította: Missy

 

Amint megláttam, hogy az a seggfej flörtöl Demivel, azonnal véget kellett vetnem a dolognak. Nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy egy másik sráccal van. Nem volt foglalásom a Dominicóban, amikor megkértem Demit, hogy jöjjön velem, de most már muszáj lesz megszerezni.

– Nolan, mit akarsz? – válaszol Titan szórakozva.

– Honnan tudod, hogy akarok valamit?

– Mert csak akkor hívsz, ha akarsz valamit?

– Rendben! Tényleg szükségem van valamire. Egy asztalfoglalásra a Dominicóban, holnap hat órára.

– Ez aztán egy nagy szívesség, ember... Miért segítenék?

– Hát, mert megengedem, hogy randizz az unokatestvéremmel. Közbeléphetnék és véget vethetnék az egésznek.

– Hadd hívjam fel a nagybátyámat, és meglátjuk, mit tehetek. Jobb, ha valaki különlegeset viszel magaddal, ha már mindezt végigcsinálom.

– Nem, csak Demit viszem.

– Oké, mondogasd csak magadnak!Visszahívlak, ha nem tudok asztalt szerezni.

Leteszi a telefont, én pedig folytatom az utamat hazafelé. Meg kell találnom a tökéletes öltözéket a vacsorához. A Dominico nem az a hely, ahová farmerben és egy szál pólóban lehet menni. Az egy elegánsabb hely. Az egyik legszebb hely a környéken, és szinte lehetetlen asztalt foglalni.

Nem tudom, miért mondtam Deminek, hogy oda megyünk. Nem tudtam, hogy miként vehetném rá máshogyan, hogy beleegyezzen velem egy randiba. Egy randi? Ez nem egy randi... ugye? Nem, én csak nem akartam, hogy azzal a Peterrel menjen bulizni.

Megrázom a fejem erre a gondolatra. Nevetséges ötlet, hogy Demivel randizzak. Önként soha nem randizna velem. De mivel a gondolat megragad bennem, azon tűnődöm, hogy milyen lenne vele több, mint barátként bulizni.

Demi egy teljes csomag. Gyönyörű, okos, és olyan pimasz amilyen csak lehet, és kihívást jelent számomra. Mindig számíthatok rá, és van ez az őrült kötelék közöttünk. Nem tudom, mit csinálnék nélküle.

 

 

Amint felébredek, kényelembe helyezem magam a gamerszékemben, és az ölembe rántom a laptopomat. Már a csapatom többi tagja előtt járok, de minél gyorsabban végzünk ezzel a programmal, annál gyorsabban kezdhetjük el a következőt.

Ujjaim repülnek a billentyűzeten, a képernyőn sorban jelenik meg egyik kód a másik után. Imádom a munkámat és az új programok vagy alkalmazások tervezését, de amikor a kemény munka véget ért, szeretek továbblépni a következő projektre. Ez a mostani gyakorlatilag kész, ezért készen állok a továbblépésre.

Elmerülök a munkámban, és hamarosan megszólal az ébresztőm. Még jó, hogy beállítottam, mert ha nem tettem volna, akkor dolgoztam volna a Demivel való randim helyett.

Randi.

Már megint ez a hülye szó. Ez nem egy átkozott randi, és le kell állnom azzal, hogy annak tekintsem.

Amikor befejeztem a készülődést, megtettem a rövid utat Demi lerobbant lakásásig. Nessa egy remek lakásban lakik, nem messze a butiktól, ahol Demivel dolgoznak. Demi meg ezen a lepra helyen lakik, ami alig nagyobb, mint a szekrényem. Azt mondja, hogy nem engedhet meg magának mást, de utálom a gondolatát, hogy itt lakik.

Én viszont nem akartam lakást. Röviddel azután, hogy elkezdtem dolgozni a Briggs Programmingnél, vettem egy saját házat és soha nem néztem vissza. Egy csendes helyen akartam dolgozni, és nem akartam a szomszédokkal foglalkozni. Ezt a helyet olcsón szereztem meg. Ez egy négy hálószobás farmház, két hektár területen. Ezen a környéken gyakorlatilag lehetetlenség ilyet szerezni.

Fellépkedek a régi, rozoga lépcsőn Demi ajtajához, és óvatosan bekopogok. Esküszöm, hogy egy erősebb szél akár be is dönthetné.

– Gyere be! – szól ki Demi a csukott ajtón keresztül.

Benyitok,majd belépek. Demi lakásában teljes a rendetlenség. Mindenhol ruhák hevernek, és egy rakás élelmiszer a pulton. Az őrületbe kerget. Totál rendmániás vagyok. Soha nem tudnék egy ilyen nővel élni. Bár elismerem, nem sok hely van, ahol tárolhatná ezeket a dolgokat, mert olyan kicsi a lakása.

– Nem kéne csak úgy azt mondanod az embereknek, hogy jöjjenek be! Mi lenne, ha a baltás gyilkos lennék?

– Nos, akkor azt hiszem, nem kellene aggódnom a lakbér kifizetése miatt, ami már egy hete esedékes.

– Dems, mi a fene! Pénzre van szükséged? – Még beljebb húzódom a lakásába, követve a nő hangját.

– Nem, nem kell a segítséged! Felnőtt ember vagyok, egyedül is boldogulok.

– Nem akarom, hogy küszködj! Segíthetek. Túl sokat dolgozol. Igazán túl sokat.

– Jól vagyok, Nolie. Csak hagyd abba, oké? – Kidugva a fejét, kikukucskál a fürdőszobából. Lehuppanok az ágya végébe, és várom, hogy befejezze a készülődést. Néhányszor rugózom a matracon. Olyan érzés, mintha kövekkel lenne tele. Hogy tud ezen aludni?

– Pontosan, hogy lehet az, hogy két munkahelyen is dolgozol és mégsincs pénzed?

– Nos, ez a szaros lyuk többe kerül, mint amennyit be akarok vallani, és még mindig fizetem a főiskolát. A törlesztőrészletem magasabb, mint a lakbérem.

– Akkor hadd fizessem ki a főiskolát, és te fizethetsz nekem minden hónapban. Csak annyit fizess mindig, amennyit megengedhetsz magadnak!

– Ó, nem! Ezt nem fogom megtenni! Ellustulok, és nem fizetek neked, és akkor te dühös leszel rám. Mindketten kiabálni fogunk, aztán Nessa kiakad ránk, és úgy viselkedik, mintha az anyánk lenne. Valahogy megbűnhődünk, és egy örökkévalóságot kell eltöltenünk egymással. Hála neki, már így is leragadtunk annál, hogy együtt eszünk és együtt járunk edzőterembe.

– Nem értem, hogy miközben ti ketten csaltatok a fogadásunk során, az hogyan jelenthette, hogy mi ketten lettünk a vesztesek.

– Ez Nessa logikája. Tényleg csak számára van értelme.

– Készen vagy már? – nyögök fel, és hanyatt dőlök az ágyban.

– Igen. A fenébe is, olyan vagy, mint egy gyerek! Attól kezdve, hogy végeztem a munkával pontosan tizenöt percet adtál nekem, hogy hazaérjek, lezuhanyozzak és felkészüljek a vacsorához a Dominicóban. Örülnöd kéne, hogy képes vagyok így kinézni kevesebb, mint harminc perc alatt.

– Ne légy ilyen szerény! – forgatom a szemem, és felállok. De amikor a tekintetem Demire esik, majdnem seggre esem. – A francba, Röppentyű!

Demi ezüstös, kék és lila haját valamiféle bonyolult kontyba rendezte a nyakánál. Zöld szemei körül szürkével árnyékolta, ajkai mélylila színűek, illenek a hajához. De az öltözéke az, amitől leesett az állam.

Fekete miniruhája úgy öleli körbe minden domborulatát, mintha a második bőre lenne. A dekoltázsa mélyen benyúlik a mellei közé, és közvetlenül a köldöke előtt ér véget. A mellei a vékony anyagnak feszülnek, amely alig takarja őket. Lábai mérföld hosszúnak látszanak, és egy pár teletalpú magassarkú cipőben végződnek.

Lassú léptekkel csökkentem a köztünk lévő távolságot. A kezeim a csípőjére hullanak, miközben a tekintetem a ruhája által felfedett bőrre siklik.

– Elképesztően nézel ki, Demi! – Lágy csókot nyomok a homlokára. – Kérlek, mondd, hogy ez valahogy rád van ragasztva! – mutatok a mellkasára.

– Igen, apa! Úgy hívják, hogy kétoldalú ragasztószalag.

– Verekedés fog kitörni, ha így jössz – suttogom, és körbesétálom.

– Miért? Be akarsz húzni valakinek, amiért rám néz? – A csípőjére teszi kezét.

– Nem, nézhetnek, amennyit csak akarnak, de nem veled fognak hazamenni... Azokról a férjekről és barátokról beszélek, akik a kutyaházba kerülnek ma este, amikor a nőik jelenlétében téged bámulnak.

– Ugyan, kérlek! Ma este senki sem fog engem bámulni, Nolan!

– Ebben tévedsz, édesem. Egész éjjel bámulni fogok.

– Nem fogsz! A farkadat valami ribanc lány seggéhez fogod dörzsölni. Én meg valószínűleg az italomat dajkálgatom, és egy csomó szakadt fickó közeledését kell majd visszautasítanom.

– Gyerünk, Dems! El fogunk késni a vacsoráról, ha nem indulunk el.

 

 

Harmadik fejezet

 

Demi

 

Fordította: Frytu

 

Félreértés ne essék, már jó néhányszor ettem együtt Nolannel. Az ötéves korom óta elfogyasztott étkezések valószínűleg felét Nolannel ettem meg. Szóval, ez most furcsa. Másmilyen. És nem tudom, hogyan viselkedjek.

Nem is amiatt, hogy egyedül vagyunk. Azóta a néhány héttel ezelőtti fogadás óta Nolannek és nekem minden este együtt kell ennünk, és együtt kell edzőterembe mennünk, ahogy a napirendem engedi.

A szabályok egyszerűek voltak. Az első, aki megszerzi egy ellenkező nemű telefonszámát, az nyer. Ha Nolan nyer, hat hónapig edzőterembe kell járnom vele. Ha én nyerek, Nolan hat hónapig fizeti a vacsorámat. Az egyetlen szabály az volt, hogy idegennek kell lennie.

Amikor Nolan rájött, hogy Titan fizetett valakinek, hogy megadja nekem a számát, igazi Nolan-módra akadt ki. Nessa úgy döntött, az egyetlen igazságos megoldás az, ha mindketten nyerünk. Így most együtt edzünk és együtt eszünk, amikor csak tudunk. Esküszöm a csaj azért csinálta, hogy több időd kelljen együtt töltenünk. Az az őrült ötlete támadt, hogy szeretjük egymást,de nem akarjuk bevallani egymásnak.

De ez most más. Ez több. Már majdnem romantikus.

– Szeretnél osztozni? – vonja fel a szemöldökét Nolan és rám kukucskál az étlapjából.

– Miért nem tudsz soha boldog lenni csak egy dologgal?

– Nem bírom elviselni! Mi van, ha rossz ételt választok, és az közel sem olyan jó, mint lehetett volna?

– Nem számítana, mert nem tudnád, hogy lehetett volna valami jobb is!

– Igaz, de ha megosztozunk két ételen, nem kellene ostoroznom magam, azon tűnődve, hogy kaphattam volna jobbat is. Kérlek, Demi! – Alsó ajkát duzzogva biggyeszti le. Valahogy sokkal dögösebben néz ki, amikor ezt csinálja. Abszolút nem igazságos.

Nolan szereti kijelenteni, hogy ő a leghelyesebb fickó a környéken. Azt nem mondja, hogy az egész világon, szerinte az túl egoista lenne. Most képzelj ide egy szemforgatást. Nessa és én életünk feladatává tettük, hogy visszavegyünk egy kicsit a pasi egójából, és megalázzuk egy kicsit.

A probléma az, hogy… ő a legdögösebb pasi, akivel valaha is találkoztam.

Elegáns fekete inge a könyökéig fel van tűrve, feltárva a leglenyűgözőbb kar-pornót, amit valaha láttam. Nolan nem nagydarab, csupa szikár izomból áll. Az edzőteremben végzett munkája a legínycsiklandóbb testben térül meg.

Szürke nadrágja tökéletesen simul a fenekére. Nem is tudtam magamról, hogy odavagyok a fenekekért, amíg először nem láttam Nolant jólszabott öltönyben.

Hosszú barna haja majdnem mindig férfikontyba van fogva a tarkóján, valami, amit általában utálok, de Nolan úgy tudja viselni, mint senki más. Még így is profinak és jóvágásúnak néz ki.

Gondot visel arról, hogy a szakálla rövid és rendezett legyen. Többször képzeltem már el, mint azt magamnak is beismerném, hogy milyen érzés lenne, ha a szakálla a nyakamat súrolná miközben csókolgatná a bőrömet. Azt mondani, hogy bele vagyok zúgva a legjobb barátomba, durva alábecsülés lenne.

De ez nem csak a külsejéről szól, hanem a személyiségéről is.

Magabiztos, gondoskodó és vicces. Tudom, hogy nem számít, mennyire volt rossz napom, húsz perc Nolan társaságában és minden jobb lesz.

Nolan azon emberek egyike, akivel bármiről tudsz beszélgetni. Ha éppen görcseid vannak, ő meghallgat, és az interneten fog keresni mindenféle megoldásokat. Ha egy pasi szarul bánik veled, megtalálja és a szart is kiveri belőle. Ha valaki felzaklat téged, Nolan leül és addig beszélget veled, ameddig csak szeretnéd.

A legfontosabb emberré vált az életemben és ez sokat elmond, hiszen Nessa a másik legjobb barátom. Kivéve, hogy olyan módon támaszkodom Nolanre, ahogy Nessára sosem. Az egész az első osztályban kezdődött a gyűlölködő üzeneteinkkel.

– Rendben, osztozkodhatunk. De ha két szar kaját választasz, tökön rúglak!

– Ismét csak a régi szép ígéretek! Ha így haladsz, végül be kell váltanod! – Mosoly ragyog fel az arcán.

Mosolyt erőltetek az arcomra, nem tudom, miért érződik ez az este másmilyennek. Talán az elegáns étterem, vagy a romantikus hangulat… nem szoktunk ilyesmit csinálni.

– Mi a baj? – Nolan az asztalra támasztja az alkarját és közelebb hajol.

– Semmi! Jól vagyok.

– Nem vagy. Mondd el, mi a gond!

– Ez nem így működik, Nolan! Te is tudod!

– Nem látom értelmét, hogy várjak, amíg hazaérünk, azután küldj nekem egy üzenetet!Elmondhatod a szemembe is, nem kell várnunk!

– Nem. Ez nem így működik. Egész nap mindent magamban tartok, aztán üzenetet írok a levelezőtársamnak, akinek titkos a személyazonossága.

– Mindketten tudjuk, hogy én vagyok…

– Ne! – Gyakorlatilag átugrom az asztalon, hogy befogjam a száját. – Ne, Nolan! Engedd meg ezt nekem! Hadd tartsam meg a titkos levelezőtársam!

Szemei összeszűkölnek, mielőtt szemforgatva nézne rám.

– Ígérd meg!

Valamit motyog a kezemhez, de természetesen nem hallom.

– Bólints a fejeddel, ha megígéred, hogy egy szóval sem említed ezt többet!

Azt teszi, amit kérek, bólint, mint egy jó kisfiú. Aztán megnyalja a kezem.

– Fúj! Mi a baj veled? – sziszegem.

– Mi van? Nem tanultál semmit az óvodában? Ha akarsz valamit, nyald meg! Az óvodai szabályok szerint mostantól az enyém vagy és senki másé nem lehetsz!

– Néha olyan gyerekes vagy!

– Akarsz az anyukám lenni? – mosolyodik el.

– Magamról is alig tudok gondoskodni, az utolsó dolog, amire szükségem van, hogy valakinek az anyukája legyek! – Felhorkanva ingatom a fejem.

– Te lennél a világ legjobb anyukája, Röppentyű! – Nolan a kezébe veszi a kezem. Teljes figyelmét rám fordítja, semmi másra. Mogyoróbarna szeme ellágyul, ahogy engem bámul.

– Készen állnak a rendelésre? – Egy vidám pincérnő jelenik meg az asztalunk mellett. Hátra ugrom, elhúzom a kezem Nolenéből.

– Igen. A filét kérjük, közepesen átsütve, burgonyapürével és a ház salátájával ranch öntettel. Valamint egy ráktortát ugyanazzal a körettel. Desszertnek epres sajttortát és bűnös csokoládéfalatokat kérünk.

– Még valamit?

– Nem. Azt hiszem ez tökéletes lesz. Köszönjük. – Nolan széles mosolyt villant rá, olyat, amitől egy kicsit még jobban beleesem, ahányszor csak látom.

Néhány nő dühös lenne, ha a férfi rendel helyettük, de én nem. Nem Nolannel. Jobban tudja, hogy mit szeretek, mint én, és ezt újra és újra bizonyítja.

– Izgatott vagy az üzlet kibővítése miatt?

– Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy sosem fejezik be. Titan több időt sunnyog Nessával, mint munkával. De azt hiszem mókás lesz. Egy új kihívás, ami megfűszerezi az életemet.

– Csodálatos dolgokat fogsz csinálni. A srácok mindenhonnan jönni fognak majd, hogy felöltöztesd őket.

Nolan furcsán viselkedik. Mi nem olyan barátok vagyunk, akik dicsérik és bátorítják egymást, mi csúfolódunk egymással, a kedveskedést meghagyjuk az üzenetekre.

– Hagyni fogod, hogy felöltöztesselek? – mosolyodom el, tudva, hogy Nolan utálja átengedni az irányítást. Néha elmegyünk együtt vásárolni, de nem túl gyakran.

– Nem, de miután csodálatos barát vagyok, hagyom, hogy levetkőztess engem.

– Jól vagyok, nem akarok egy életre sebeket szerezni! Ha már unod a szingliséget, eljöhetsz hozzám és majd varázsolok.

– Ha varázslat alatt az ajkaidat érted a far…

– Nem! – vágok közbe, mielőtt még kiejthetne egy újabb szót a száján. Nem akarom, hogy lássa, ahogy megvonaglok a szavai hallatán, vagy elpirulok a gondolattól.

– Ó… csakhogy mindketten egy oldalon legyünk… mire gondoltál?

– Hogy úgy öltözz, mint egy felnőtt és nem, mint egy gyerek.

– Nem öltözködöm úgy, mint egy gyerek! – Vastag karjait összefonja a mellkasán és rám bámul. – Ezt vond vissza! Minden este jól nézek ki.

– Ma este talán, de a szerdai összeállításod kérdéses volt. Ki visel pulóver mellényt? – Nem számít milyen szavak jönnek ki a számon, Nolan pulóver mellényének emléke miatt gyakorlatilag csorog a nyálam.

– Ó, kérlek! A pulóver mellényem dögös volt és ezt te is tudod! – Szexi morgássá halkul a hangja. Küzdenem kell, hogy ne reagáljak rá.

– Senki sem fest dögösen pulóver mellényben, Nolan!

– Mondd ezt Ryan Reynoldsnak!

– Nos, ez nem igazságos! Az a pasi egy szemeteszsákban is dögös lenne. Ez igazságtalan összehasonlítás. Ön, uram, nem Ryan Reynolds! – billegtetem az ujjam az arca előtt.

– Az élet tökéletes lenne, ha az lennék. Csak meg kellene találnom a saját Blake Livelymet és az élet tökéletes lenne – sóhajt álmodozva.

– Imádom a viccelődéseiket. Ők tényleg a tökéletes pár.

– Tudom.

– Íme az álompár cél. – Az ajkamhoz emelem a boromat és nagyot kortyolok. Ahogy mondtam, Nolan tökéletes italt választott nekem.

A pincérnő lerakja az ételünket, mielőtt ismét elrobogna. Nolan félbevágja a húst, valamivel kevesebb, mint a felét a ráktortás tányérra teszi, majd elvesz egy ráktortát és elém csúsztatja a tényért.