28.-29.-30. Fejezet

 

Huszonnyolcadik fejezet

 

Nolan

 

Fordította: Echo

 

Tudtam, hogy valami nincs rendben, mihelyt Demi kiment a konyhából. Sehogy nem tudtam Titant és Nessát kirúgni, de nagyon akartam. Az elmém bugyraiban végiggondoltam mindent, ami ma reggel történt.

Demi csak azért akarja a gyűrűmet az ujján, hogy elkerülje az idegen személyek ítélkező pillantásait?

Csak azért van velem, mert így kényelmes neki?

Ha nem lenne terhes, akkor is velem akarna lenni?

Gondolataim arra a hamis mosolyra vándorolnak, amelyet az arcára ragasztott, amikor visszajött a konyhába. Meghallotta, amit Titannel beszéltünk?

Láttam azon, ahogy kerülte a pillantásomat miután ismét rákérdeztem a baba nevére. Gyorsan távozott, és nem nézett vissza.

– Jól vagy? – tátogja Titan. Megrázom a fejem, nem igazán akarok belemenni velük a dolgokba.

– Kicsim, elfelejtettem, hogy ma egy szerszámot kell átvennem Blake számára. Nem bánod, ha most távozunk? Azt hiszem, a hely délben bezár. – Titan a telefonját nézi.

– Ó, persze!Demi jól van? – fordítja felém Nessa a figyelmét.

– Megnézem és gondoskodok róla! Ne aggódj miattunk!

– Te vagy a legjobb! Annyira örülök, hogy megoldottátok végre a dolgokat! – Egy puszit nyom az arcomramielőtt az ajtóhoz indul. – Később írok üzenetet nektek gyerekek!

– Hívj fel, ha el akarsz menni sörözni ezen a héten! Én fizetek! – Titan megszorítja a vállam, amikor elhalad mellettem.

– Lehet, hogy szavadon foglak! – megfogom a tarkóm, túl sok gondolatom harcol azért, hogy arra koncentráljak.

– Szerintem is kéne! Komolyan gondoltam, amit korábban mondtam! – Titan egy pillanatig rám mered, mielőtt követné Nessát kifelé a házból.

Hallom, hogy másodpercekkel a bejárati ajtó csukódása után elindul a zuhany. Nem vagyok hülye. A zuhanyt használja, hogy elrejtse a könnyeit. Elég régóta ismerem Demit ahhoz, hogy tudjam, ha tényleg nem érezné jól magát, akkor nem foglalkozna azzal, hogy zsíros hajjal fekszik az ágyba.

– Dems…beszélni akarok veled! – Bemegyek a fürdőszobába anélkül, hogy fáradnék a kopogással.

– Nem várhat? Egy kicsit elfoglalt vagyok.

– Zuhanyozás közben is beszélhetsz! A fenébe is, régen felhívtál zuhanyozás közben és kihangosítottál!

– Most nem akarok beszélni! – A hangja olyan halk, hogy alig hallom a víztől.

– Rendben. Ne beszélj! Csak hallgasd meg a mondanivalómat… –A földre roskadok, hátamat a fésülködőasztalnak támasztom. Nem megyek sehova, amíg meg nem oldjuk ezt. – Ha nem akarsz hozzám jönni, rendben van! Megtarthatod a gyűrűt és átverheted az idős hölgyeket, hogy boldog házasságban élsz álmaid férfijával. A baba felnevelése, ami köré mindketten az életetek képzeltétek el évekig.

– Nolan…

– Ne, Dems! Értem én! Nem akarod, hogy igazságtalanul elítéljenek, de én nem akarok olyannal házasságot kötni, aki valójában nem is akar velem lenni! Ha nem lennél terhes…egyáltalán adtál volna esélyt nekem?

Éles levegőt vesz, és ez összetöri a szívem. Hallom a halk zokogását. Azt hiszi, hogy a csempékre hulló víz hangja elnyomja, de nem így van.

– Szeretlek, amióta az eszemet tudom. Az életemben nincs olyan nap, amikor nem gondoltam volna arra, hogy milyen lenne, ha többek lennénk barátoknál. De csak azért nem kell velem aludnod, hogy segítséget kapj! Az otthonomat és bármi mást is felajánlottam volna neked ezüsttálcán, ha az egy kicsit is megkönnyíti az életed! Ha nem az vagyok, akit akarsz…kérlek, ne vezess meg Dems! Nem fogom túlélni, ha úgy döntesz, hogy elhagysz!

Még néhány percig a fürdőszoba padlóján maradok, mielőtt felkelek, és az irodámba megyek. Gondoskodtam róla, hogy úgy csukjam be magam mögött a fürdőszoba ajtaját, hogy tudjon róla, elmentem. Azt mondja, most nem akar beszélni velem. Szerintem ebben a pillanatban azt sem tudja mit is akar.

A nap hátralévő részében, és még este is a legújabb programunkon dolgozom. Erre koncentrálok, amennyire csak tudok, hogy minden mást kizárjak az életemből. Már éjfél is jóval elmúlik, mire megfájdul a szemem attól, hogy olyan sokáig bámulom a számítógép képernyőjét. Majdnem tizenkét órát dolgoztam egyfolytában.

Erőt veszek magamon, hogy felkeljek a székből és lemenjek a konyhába. A gyomrom egy kicsit túlságosan is tiltakozik attól a gondolattól, hogy evés nélkül feküdjek le.

Kinyitom a hűtőt és egy tányért találok benne, tetején egy cetlivel. A szívem bukfencet vet Demi ismerős kézírása láttán.

Kedves Vesztes,

Habár jó vagyok abban, hogy mindent tönkretegyek az életemben, te vagy az egyetlen dolog, amit soha nem kockáztatnék! Egy másodpercre sem bántam meg a veled töltött időt sem most, sem korábban. Minden pillanat a karjaidban olyan, mintha a mennyországba látogatnék.

Amikor elhúzódtam tőled a csókunk után, annak semmi köze nem volt ahhoz, hogy nem akarom ezt, de mindennek köze volt a félelmemhez, hogy elveszítelek!Kibírom, hogy nem vagy az ágyamban Nolan, de nem tudom elviselni a gondolatot, hogy ne legyél az életemben.

Az az elsöprő érzés az egyetlen dolog, ami visszatart attól, hogy igent mondjak, hogy meggondolod magad a felnevelésével kapcsolatban, amikor nem is a te felelősséged.

Nem akarom a gyűrűt, csak téged akarlak!Jobban szeretlek, mint a tacót!

Az utolsó sornál felnevettem. Demi és Nessa mindig azt mondták, hogy akkor tudod, hogy szerelmes vagy, ha lemondanál a tacóról a srácért. Ha nem mondasz le érte a tacóról, akkor nem éri meg.

Az étel felmelegítése után egyik nagy falatot a másik után kapom be, és gyorsan befejezem az étkezést. Demizitije[1] csodálatos. Gyakrabban kell rávennem majd, hogy elkészítse.

Belépek a szobánkba és elfintorodok, amikor nem találom az ágyban. Hol a fenében lehet? Végigmegyek a folyosón a gyerekszobához anélkül, hogy felfognám, tudom, nem ment el. Őszintén, hová is menne? A fotelben találok rá összegömbölyödve.

Annyira szeretnék mellé bújni, de tudom, hogy az felébresztené. Óvatosan a karomba veszem, visszaviszem a szobánkba és az ágy közepére fektetem. Kihagyom az éjszakai rutinom és bebújok mellé a takaró alá. Amint a karomban van, úgy érzem, a nap folyamán most először tudok levegőt venni.

– Nolan?

– Pszt, kicsim! Aludj tovább!

– Sajnálom…

– Rendben vagyunk Dems! Aludj tovább, holnap is beszélhetünk.

– A tacónál is jobban szeretlek!

– A pizzánál is jobban szeretlek!

 

Huszonkilencedik fejezet

 

Nolan

 

Fordította: Echo

 

Sóhajtva csúszok a Titanmelleti székre. Ki vagyok merülve. Minden nap túlóráztam, és próbáltam annyi mindent elintézni, amennyit csak tudok még Nolan születése előtt.

Biztos akarok lenni abban, hogy félelem nélkül mehetek szabadságra, nehogy lemaradjak. Tudom, hogy a főnökömet nem fogja érdekelni. Ha egy héten több, mint negyven órát dolgozom, megengedi, hogy válasszak, hogy túlóradíjat akarok, vagy hozzá adja a szabadságos napjaimhoz. Mostanában csak a szabadságos napokat választom. Ezen a ponton egész biztos vagyok benne, hogy teljes tizenkét hetet ki tudok venniDemivel.

Tizenkét hét áldásban lesz részünk. Csak Demi, a babánk és én. A mi kis családunk és semmi más, ami miatt aggódnunk kell.

– Hogy vagy? – Titan int Patricknek, hogy hozzon nekünk két sört.

– Egész jól. Csak fáradt vagyok! – Elmagyarázom neki, hogy többet dolgozom, hogy szabadságon lehessek, amikor Nolan megszületik. – Ha néha nem tudok aludni éjszaka, felkelek és dolgozom. Körülbelül harminc perccel azelőtt bújok vissza az ágyba, mielőtt Demi ébresztője megszólalna. Nem tudja.

– Hogy alakulnak a dolgok vele? Néha ti ketten nagyszerűnek tűntök, máskor pedig úgy néz ki, mintha nem is lennétek ugyanazon az oldalon.

– Nehéz, de azt hiszem, megoldjuk a dolgokat. Mindketten egy kissé szorongunk az elköteleződés miatt, de nem magunk miatt, hanem a másik miatt, ha ennek van értelme. Aggódom, hogy csak azért van velem, nehogy egyedülálló anyának nézzék, ő pedig attól tart nehogy egy nap felálljak és lelépjek – vonom meg a vállam. – A lehető legjobb módon próbáljuk megoldani.

– Szóval, igazam volt. Nem a tiéd – suttogja Titan.

– Nem, az utolsó pasijáé. – Durván a hajamba túrok.

– Hogyan kezeled ezt?

– Most a terapeutám vagy? Mondd el, mit érzel! – forgatom a szemem.

– Ühüm! De nem számolom fel. Valójában én biztosítom a folyékony bátorságot…amitől valószínűleg elég szar terapeuta leszek. – Titan közelebb nyomja a söröm.

– Nem tehetek ellene semmit! Nem tudom varázsütésre megváltoztatni a baba DNS-t és nem mehetek vissza az időben, hogy elhívjam randizni, mielőtt teherbe esik. Az egyetlen dolog, amit tehetek az az, hogy szeretem, és a sajátomként nevelem.

– Szerintem beszélned kellene Wesszel és Blake-kel. – Titanhátradönti a sörét és meghúzza.

– Mi a fenéért beszélnék a főnökeiddel a magánéletemről? – Úgy bámulok rá, mint egy őrültre.

– Nos, Wes legidősebb lánya nem az övé. Charlie valójában a felesége unokahúga. A sajátjukként nevelik. Blake és Kennedy örökbe fogadták a fiukat…Azt hiszem az egyik barátjuk is örökbe fogadott. Mindannyian ragaszkodnak ahhoz, hogy a családnak semmi köze a vérhez, de minden köze ahhoz van, hogy kik vesznek körül.

– Demi és a baba a családom. Ők az egyetlenek, akikre szükségem van az életben!

– Jó. Ő is tudja ezt? – Titan felvonja a szemöldökét, én pedig bólintok.

– Mondhatnám neki addig, amíg el nem kékülök, de ez nem jelenti azt, hogy meg is hallja. – Az üvegemen tartom a tekintetem és a címkét böngészem.

– Akkor hagyd abba a beszédet és mutasd meg neki!

Egy darabig marháskodtunk, és amikor felbukkannak Blake és a haverjai, Titanbemutat és feléjük taszít.

– Hogy érzi magát Demi? – Wes elhúzódik a csoport többi tagjától, hogy beszélhessen velem.

– Jobban van. Kevesebbet hány.

– Az jó…miért nézel ki ilyen bizonytalannak? – Úgy néz rám, mintha a lelkembe látna.

– Titan azt mondta, hogy az egyik lányod biológiailag nem a tiéd. Ez igaz?

– Az én édes Charlie-m. – A poharába mosolyog. – Abban a másodpercben, amikor megpillantottam, tudtam, hogy térdre fog kényszeríteni és soha nem térek magamhoz… Miért kérdezed?

– Ühm, nem számít! Csak kíváncsi voltam. – Megragadom a tarkóm és próbálom kitalálni hogyan is váltsak témát.

– A baba nem a tiéd! – biccent egyszer a fejével. Nem kérdezi, tudja. – Gyorsan megtanultam, hogy a vénáiban keringő DNS cseppet sem számít. Ő az én mini énem. Ugyanúgy szeretem őt is, mint a három gézengúzt, aki a saját húsom és vérem. Nem bánok vele másképp.

– Gyanús volt! – szorítja Blake a vállamra a kezét.

– Blake…

– Nem árulom el Kennedynek! Nem a mi dolgunk! – feltartja a kezét, megakadályozva, hogy könyörögjek a hallgatásáért. – Ha valaha is beszélni akarsz, mindketten itt vagyunk!

– Te aggódsz a szint meghaladásától, hogy apa leszel, vagy ő? – vonja fel Wes a szemöldökét.

– Azt hiszi meg fogom bánni.

– Mindig ezt teszik! – kuncog. – Addi ugyanígy volt, de ígérem ez nem fog neked számítani. Jó ember vagy, ahogy hallottam. Bizonyítsd be neki, hogy ott akarsz lenni, előbb-utóbb nem kérdőjelezi meg.

Bólintok, hagyom, hogy a szavai leülepedjenek. Bebizonyítom Deminek, hogy én vagyok az a férfi, akit az életében akar. Aki mellette van.Akit a fia apának szólíthat.

Egy ideig együtt lógok a srácokkal, élvezve a nők nélkül töltött időt. Szinte soha nem jut időm a haverokra, mivel a két legjobb barátom nő. Szinte furcsa számomra, hogy férfiakkal lógok.

– Be kell szerelnem Peyton autósülését ma este. Nem hiszem, hogy Kennedy sokáig bírja már! – sóhajtja Blake.

– Mennyivel kell megvesztegetnem téged, hogy beszerelj egy autósülést? – Blake-rőlWes-re pillantok, majd vissza.

– Őrületesen könnyű. Csak csináld meg magad! – neveti el magát Wes.

– Még Nate is képes volt rá – mondja Lincoln, Blake egyik haverja.

– Fogd be! Meg kellett tanítanom rá, hogyan kell elkészíteni a cumisüveget! – fogatja Nate a szemét.

– Figyelj, csak biztos akarok lenni benne, hogy a babám a lehető legnagyobb biztonságban legyen! Inkább valaki tapasztalattal rendelkező telepítse a vázat és tudjam, hogy rendben van. Ráadásul, ha már láttad volna Demit kiakadni, meg tudnád érteni.

– Valószínűleg Demi a kedvenc csaposom itt – nevet fel Cole. – Láttam, hogy több srácot tesz lapátra, mint amennyit meg tudnék számolni.

– Soha nem vették észre, hogy közeleg – teszi hozzá Nick a fejét ingatva.

– Dögös. Tényleg a srácokat hibáztatjátok azért, hogy flörtölnek vele? – vonja meg Lincoln a vállát.

– Komolyan gondolja? Hát nem házas? – pillantok Titanre.

– Olivia nem foglalkozik vele. Tudja, hogy soha nem csalná meg. Szinte egész életükben szerelmesek voltak. – Titan megveregeti a vállam.

– Rendben. Ez az autósülés a kocsidban van? Azt hiszem, hogy kimegyek. Most is beszerelhetem. – Blake felemelkedik az asztaltól és felteszi a baseballsapkáját.

– Igen. Köszönöm! Eggyel kevesebb dolog miatt kell aggódnom, amikor megérkezik a baba.

 

Harmincadik fejezet

 

Demi

 

Fordította: Szilvi

 

Ez az utolsó telefonhívás, amit el akarok intézni.

Az utolsó ember, akivel most beszélni akarok.

– Halló? – Anya sóhajtva veszi fel a telefont.

Mint minden alkalommal, amikor vele beszélgetek, úgy érzem magam, mint egy zavar. Mintha megzavarnám a gondosan felépített életét. Ez így van, amióta az eszemet tudom.

Már általános iskolás koromban is úgy éreztem, hogy nem kellek neki. Ezért töltöttem annyi időt Nessa vagy Nolan házában. Szerencsére a Thomas családok tárt karokkal fogadtak. Ők voltak az a család, ami hiányzott a saját otthonomból.

– Szia, anya! Hogy vagy?

– Ó, jól! Timmel pihentem. Éppen vacsorázni készültünk.

Tim anya réges-régi pasija. Nem hajlandó hozzá menni, mert azt mondja, soha életében nem volt szüksége férfira, és ezen most sem fog változtatni. Ennek semmi értelme, de mi mindannyian békén hagyjuk őt ezzel.

– Akkor nem tartalak fel sokáig! Csak azt akartam, hogy tudd, eljegyeztek.

Ez csak egy kicsi hazugság. Nolan megkérte a kezem. Nem igazán válaszoltam, de nem is számít. Attól még jegyesek vagyunk. Nem így csinálja mindenki? Jó, senki más nem csinálja így, de mi nem olyanok vagyunk, mint bárki más a világon. A saját ritmusunk szerint menetelünk, és leszarjuk a többieket. Összeházasodunk. Ebben nem kételkedem.

– Kérlek, mondd, hogy nem ahhoz a Thomas fiúhoz mész hozzá! – Valahogy még bosszúsabbnak hangzik, mint amikor felvette a telefont.

– Ami azt illeti, Nolanhez megyek hozzá. Ráadásul hamarosan életet adok a fiának.

– Dempsey Elizabeth Beckett! Hogy hagyhattad, hogy ez megtörténjen! Tudtam, hogy távol kellett volna tartanom téged attól a fiútól! Mindig is rossz hatással volt rád! Állandóan bajba sodort téged! Arra tanított téged, hogy mindenben egy férfira támaszkodj!

– Miről beszélsz? Először is, Nolan sosem volt rossz hatással rám! Mindig ő vitte el a balhét azokért a szarságokért, amiket én csináltam. Ha valami, akkor ő akadályozott meg abban, hogy még több bajba kerüljek! Másodszor, nem ő tanított meg arra, hogy bárkire is támaszkodjak!

– Azt hiszed, sosem tudtam a levelekről? Láttam az összeset! Minden nap végén rá támaszkodtál. Elmondtad neki az összes titkodat, és ő minden problémádat megoldotta. Egész életedben rá támaszkodtál, és most már biztos vagyok benne, hogy most is csak hagyod, hogy gondoskodjon rólad. Tönkretetted az egész életedet!

– Szart se tettem tönkre! Ha valami, akkor az életem jobb lesz attól, hogy Nolan is benne van!

Düh kavarog bennem. Legszívesebben kiakadnék, és leordítanám őt. El akarom mondani neki, hogy mennyire elbaszott, és ha valaki tönkretette az életemet, az ő volt.

Mindezt lenyelem, és küzdök, hogy kordában tartsam az érzelmeimet.

Ha elveszítem a fejem, valahogyan ő azt is Nolanre fogja kenni.

– Nos, ne gyere hozzám sírva, amikor otthagy egy újszülöttel, és az életed lehúzza a vécén! Téged felneveltelek, de nem akarom a gyerekedet is felnevelni!

– Senki sem kérte, hogy neveld fel a gyerekemet! Sőt, egyáltalán nem akarom, hogy a közelében legyél! Nem foglak meghívni az esküvőre, és nem fogok szólni neked, ha megszületik a gyerekem. Elvégre mindketten tudjuk, hogy alig voltál anya; nem lesz időd nagymama sem lenni.

Leteszem a telefont, mielőtt egyetlen szót is kiejthetne válaszul. Mindig is szörnyű szülő volt, de azt hittem, legalább tudni akarja, hogy nagyszülő lesz.

Valahogy azt hittem, örülni fog nekem. Azt hittem, hogy részt akar venni az életünkben.

– Hé, mi folyik itt? Úgy nézel ki, mint aki le akar szúrni valakit.

Nolan a szekrénybe akasztja a kabátját, és az ajtó mellett leveti a cipőjét.

Egy pillanatra sem veszi le rólam a tekintetét.

– Most beszéltem telefonon azzal a nővel, aki életet adott nekem. – Keresztbe fonom a karomat a mellkasom előtt, és fintorogva nézek magam elé a levegőbe.

– Gondolom, nem ment jól?

– Ó, nem is tudom! Szerinted az, hogy ribanc volt, és azt mondta nekem, hogy tönkreteszem az életemet, az nem ment jól?

– Kicsim, ne hallgass rá! – Nolan helyet foglal mellettem a kanapén, és a térdemre teszi a kezét.

– Ragaszkodott hozzá, hogy mindig is rossz hatással voltál rám, és távol kellett volna tartania tőlem.

– Mi a faszt csináltam? – Nolan csatlakozik hozzám, és komoran néz maga elé.

– Ki tudja! Az a nő egy pszichopata!

– Sajnálom, Dems!

– Én nem sajnálom! Most már biztosan tudom, hol állok vele. Utál engem, és mindig is utált. Megmondtam neki, hogy nem látom szívesen az életünkben, sem Nolan életében. Nem akarom, hogy a mérgező személyisége a gyerekünk közelében legyen!

Nem számít, hányszor lábad könnybe a szemem, nem vagyok hajlandó engedni, hogy lecsorduljanak. Egyetlen könnycseppet sem fogok hullatni ezért a nőért. Ő azt hiszi, hogy gyenge vagyok, de én leszek a legerősebb nő a gyermekemért.

Ha ez lesz az utolsó dolog, amit teszek, akkor is gondoskodni fogok arról, hogy a fiam a lehető legjobb életet kapja. Normális otthont fogok neki adni, szerető szülőkkel, akik minden lépésében támogatják őt. Megadom neki az önbizalmat, hogy meghódítsa a világot, és bátorítani fogom, hogy megtegye. Mindezt Nolannel az oldalamon fogom tenni, és mindenkinek megmutatom, mennyire tökéletesek vagyunk egymásnak.

 

---

[1] Olasz tésztaféle