37.-38.-39.- 40. Fejezet

 

Harminchetedik fejezet

 

Demi

 

Fordította: Calliope

 

Nolan a tökéletes partner, akivel mindezt végig lehet csinálni. Nem tudom, miért voltam olyan ideges, mielőtt Kade megszületett. Igazi Nolan módon, ő gondos és figyelmes. Mindent megtesz, hogy segítsen nekem, még akkor is, ha nem kérem.

A mai az első napom a butikban, és megöl, hogy otthon hagyom Kade-et. Nolannel lesz és bízom abban, hogy Nolan tökéletes apuka lesz, ahogyan mindig is volt. Minden alkalommal, amikor Kademeghallja az apja hangját, keresi a férfit. Nem számít, hogy mi történik. Ehet, vagy félig már alhat, de ha Nolanmegszólal, akkor őt keresi.

– Nem tudom, meg tudom-e csinálni! – Bámulom a kisfiam, ahogy ott ül a hátradöntött etetőszékben a konyhaasztalnál. Olyan aprónak tűnik, de tudom, hogy pár rövid hónap és magától fog ülni.

– Mondtam, hogy nem kell menned, kicsim! – Nolan hátulról átöleli egyik kezével a derekam, és csókokat nyom a nyakamra.

– Nessa meg fog ölni engem!

– Nem fog. Szerintem teljesen megérti.

– Szerinted elvihetem magammal? – tekintek fel Nolanre egy reménykedő mosollyal.

– Dehogy! – Koppint az orromra. – Talán pár hónap múlva, amikor el tudja szórakoztatni magát a legkisebb mértékben is, de most túlságosan igényli a figyelmet.

– Akkor neked hogyan van időd figyelni rá? Neked is dolgoznod kell!

– Először is, a nap bármely szakában tudok dolgozni. Ha szükségünk lenne rá, tudok dolgozni éjjel is, amikor alszol. Másodszor, én dolgozom a leggyorsabban a csapatomból, és én itthonról dolgozom. Köszönet a te felrobbanó pénisz bombáidnak, a főnököm nem enged vissza az irodába.

– Az hittem vicces lesz! – vonom meg a vállam.

– Ó, nagyszerű volt kis konfettipéniszeket szedegetni ki a főnököm hajából, és könyörögni neki, hogy ne rúgjon ki – mondja. – Tudok vigyázni rá Dems!

– Tudom, hogy képes vagy rá – nyögöm, és a kezembe hajtom az arcom. – Nem arról van szó, hogy ne bíznék benned, mert bízom. Szerintem te igazából jobb szülő vagy, mint én, csak… nem akarom elhagyni őt. Élveztem az utóbbi tizenkét hetet itthon veletek. Ennyire rossz, hogy nem akarom, hogy vége legyen?

– Szerintem ki kéne lépned – duruzsolja Nolan, miközben visszafordítja a figyelmét a reggeli készítésére.

 

 

– Hányszor fogod még ellenőrizni azt a dolgot? – kuncog rám Nessa.

Nolan irodájának a videófelvételét bámulom. Épp gépel, keményen dolgozik, ahogy mindig. Néhány percenként megáll és beszél Kade-hez, vagy vicces arcokat vág neki.

Amióta csak ismerem Nolant, mindig is hiperfókuszált a munkájában. Kicsit furcsa látni őt szétszórtnak. Imádom a tudatát, hogy a fiunk az oka annak, hogy a figyelme eltolódott. Elhivatottsága és szeretete átragyog mindenen, amit csinál.

Amikor Nolan felajánlotta, hogy tud vigyázni Kade-re munka közben, én megrémültem, hogy teljesen figyelmen kívül fogja hagyni Kade-et. Feltételeztem, hogy egy szomorú és éhes babára jövök haza, de tévedtem. Ő csodálatos. Soha nem kellett volna kételkednem benne.

Kade éles kiáltást hallat. Ez ugyanaz, amit mindig csinál, ha éhes. Nolan nem tétovázik, felugrik a székéből és karjaiba emeli Kade-et. Felveszi az üveget az asztalról és Kade szájába rakja. Amíg Kade eszik, Nolan beszél hozzá. Imádnivaló nézni, ahogy egy ilyen hatalmas fickó gügyög egy babának.

– A belátható jövőben ellenőrizni fogom ezt. Ha nem tetszik, rúgj ki! – Megrántom egyik vállam, abszolút nem érdekel.

– Te jó ég! Te most komolyan beszélsz! Egyáltalán nem érdekel téged! – kuncog Nessa. – Ki gondolta volna, hogy a nagy Dempsey Beckett nem törődik az egész világgal egy ici-pici baba miatt!

– Dempsey Thomas vagyok! – mormogom gondolkodás nélkül. Az életemben lévő férfiakat hibáztatom érte. Elvonják a figyelmem, és megszállott vagyok abban, hogy őket nézzem.

– Bocsánat! – kiáltja Nessa. Be kell dugnom a füleim, hogy meg ne süketüljek.

– Basszus! Mi bajod van? Szeretném megtartani a hallásomat, legalább negyvenéves koromig. – Fájó fülemet dörzsölgetve bámulok rá.

– Férjhez mentél? Mikor? Hol? Komolyan?

– Nem, hazudok!Nolantől gyereket szülni egy dolog, de férjhez menni? Nem, az túl nagy elkötelezettség. Ki akar valakivel éveken át együtt ragadni? – forgatom a szemeim és rámosolygok a férfira, aki épp belépett az ajtón. – Üdvözlöm a Bella Boutique-ban. Miben segíthetek?

– Uh, igen. A nővérem azt mondta, hogy jöjjek ide, és keressem Demit. Úgy gondolja, hogy egy teljes átalakításra van szükségem, mielőtt elkezdem az új munkámat. – Idegesen megmarkolja a tarkóját, és kényelmetlenül érzi magát.

– Ez én vagyok! Menjünk fel, ahol a férfi részleg van és hozok pár dolgot, amit felpróbálhat. – Felvezetem a lépcsőn az új részlegbe, amin Nessa és én őrült sokat dolgoztunk.

Ez a fickó csodálatos, de határozottan nem a ruhatárán gondolkodik. Egyáltalán nem hasonlít az én Nolanemre. Ahogy eszembe jut ez a gondolat, akaratlanul is elmosolyodok. Ő teljesen az enyém most és mindörökre.

– Hogy hívják?

– Matt.

– Keresel valamit konkrétan Matt, vagy szabadon öltöztethetlek?

Szemei elkerekednek egy pillanatra, mielőtt felfogná, mit is mondtam. Meg kellett harapnom az arcom belsejét, hogy ne nevessem ki.

– Hm, az egészet kiválogathatod. Nyilvánvalóan semmit nem tudok a divatról. – Lebámul a bő farmerjára és a túlméretezett ingjére. És ez csak rosszabb lesz. Adidas papucsot visel zoknival. Zoknival! Nem érdekel, hogy hány embert látok, aki ezt csinálja, ez förtelmes. Tessék, kimondtam. Pereljetek be!

Majdnem egy órába telik segíteni Mattnek kiválasztani annyi ruhát, amennyit szeretne, de a végén ő egy boldog vásárló.

– Felírnád, hogy milyen ruhákat tudok összeállítani ezekből? Tudom, hogy el fogom rontani! – Lefelé bámul a halom ruhára a pulton, mintha idegen tárgyak lennének.

– Persze. Fel tudok csíptetni egy darab papírt minden nadrágakasztóra az ingek lehetőségével.

– Te vagy a legjobb! Nem tudom, mit tennék nélküled!

– Próbálsz lenyűgözni valakit a munkahelyeden?

– Nem, még el sem kezdtem. Rachel azt mondja, hogy úgy öltözöm, mint egy tizenhárom éves, és soha nem lesz így barátnőm. – A szemét forgatja, de nem tudja elrejteni a szórakozását.

– Ó, te Rachel testvére vagy, mondta, hogy jönni fogsz. – Imádom azt a nőt. – Évek óta panaszkodik arra, hogyan öltözöl.

– Hát nem remek testvér? – forgatja a szemeit.

– Rendben, minden készenáll! Tehetek még valamit érted? – Felcsíptetem az utolsó darab papírt a fekete nadrágjához és egy mosolyt villantok rá.

– Ööö… lenne kedved… ööö… eljönnél velem valamikor randizni? – Visszatért ahhoz, hogy a tarkóját szorongatja és elakadnak a szavai.

Aranyos, de én foglalt vagyok. De még ha nem is lennék, nem tudnék kezelni egy olyan férfit, mint ő. Nekem egy erős, magabiztos férfi kell, aki nem hagyja magát velem szemben. Nekem olyan kell, mint Nolan… Nem. Nekem csak Nolan kell!

– Sajnálom, de tulajdonképpen házas vagyok. – Megvillantom neki az új csillogó gyűrűmet.

– Ó, Rachel azt mondta, szingli vagy. – Az arca elvörösödik, mint a paradicsom.

– Ez új… de azt hiszem, hogy már egy ideje nem beszéltem Rachellel. Sok minden történt, és nem volt időm kimozdulni. Egy újszülött és egy férj mellett kevés idő marad elmenni inni.

– Újszülött? – A szemöldöke a hajvonaláig szalad. Végigpásztázza a testem tetőtől-talpig mielőtt bármit mondana. – Neked van gyereked?

– Igen! Három hónapos.

– Hűha, Rachelnek tényleg utána kéne néznie a dolgoknak, mielőtt ráuszít engem valakire. – Fintorogva néz le a ruhástáskájára.

– Sajnálom! – kuncogok, próbálom egy kicsit kevésbé kínossá tenni a helyzetet. – Remélem jól érzed majd magad az új munkahelyeden!

– Köszi. Sok szerencsét a babával! – Furcsán integet nekem, mielőtt eltűnik az ajtóban.

– Meg fogom ölni Rachelt! – mormogom az orrom alatt. Felkapom a telefonom a pult alól, hogy küldjek neki egy mérges üzenetet, de amikor feloldom a készüléket, a Nolan irodájában lévő kamera képe tölti be a képernyőt. Mindent elfelejtek Rachellel kapcsolatban, Mattet és bárki mást, aki létezik a világon. Nekem, Nolan és Kade az egyetlen, aki számít.

Harmincnyolcadik fejezet

 

Nolan

 

Fordította: Miss Hell

 

– Hé, haver! Nem gondolod, hogy elkezdhetnénk a vacsorát? – gügyögökKade-nek. Ő rugdalózik a kis lábával, és összeszorítja a kezét. Úgy bámul rám, mintha mondani akarna valamit, de nem igazán tudja, hogyan. Az ajkai összecsücsörödnek, de csak apró morgások jönnek ki belőle.

Alig várom, hogy elkezdjen mosolyogni és nevetni, többet gügyögni és interakcióba lépni velünk. Imádni fogom.

Lemegyünk a földszintre, és én beteszem a gyerek- etetőszékébe. Esküszöm, ez volt a legjobb befektetésem. Demi szerint túl sok pénzt költöttem Kade-re, de ő megérdemli mindezt, és még annál is többet. Nem hagyom, hogy a kisemberem a legjobbak legjobbja nélkül maradjon.

Körbejárom a konyhát, és elkészítem Deminek a híres tacóimat. Ez a nő nem hazudik, amikor azt mondja, hogy szereti a tacót, de minket határozottan jobban szeret. Biztos vagyok benne, hogy az első munkanapja nehéz volt. El sem tudom képzelni, hogy napi nyolc vagy több órára magára hagyjam Kade-et. Nem vagyok benne biztos, hogy el tudnám viselni.

Volt néhány alkalom, amikor elkaptam a kamera mozgását, hogy jobban lássa Kade-et, de úgy tettem, mintha nem venném észre. Nessa küldött nekem egy sms-t, hogy tudassa, Demi mindig figyel, amikor nem kell egy ügyféllel foglalkozniuk.

A bejárati ajtó kinyílik, majd becsukódik. Csak másodpercekkel később Demi berepül a szobába, és a karjába rántja Kade-et.

– Hogy van a babám? Annyira hiányoztál anyunak! – Szorosan átöleli, és a kicsi minden pillanatát élvezi. Kicsit felnyüszít, és esküszöm, Demi mindjárt sírva fakad. Az orrát Kade hajába temeti, és mély levegőt vesz.

– Te most éppen megszaglásztad? – Kuncogva nézem őket. Minden alkalommal, amikor látom, hogy Demi milyen csodálatos anya, még jobban beleszeretek.

– Igen! És ne merészelj elítélni! Te egész nap szagolgathatod! Nincs is jobb a babaillatnál.

– Most ezt mondod, de mi van akkor, ha robbanás lesz a pelenkájában? Akkor is szereted a babaillatot?

– Ó, te egyszerűen tökéletes vagy! Ugye, kisfiam? Csak ne törődj azzal a buta apukáddal! Minden rossz, amit mond, hazugság, és ezt mindannyian tudjuk. Te vagy a legnagyszerűbb kisfiú a világon! Ugye?

– Milyen volt a munka, kicsim? – Odamegyek mögé, és oldalra söpröm a haját. Amint a nyaka szabaddá válik, nyomok rá néhány lágy csókot. Visszaolvad az ölelésembe, és felnyög.

– Minden egyes másodpercét utáltam! Nem vagyok benne biztos, hogy minden nap képes lennék rá.

– Tudom, hogy nem akarsz felmondani, de mi lenne, ha csökkentenéd a munkaidődet? Ahelyett, hogy heti öt napot dolgoznál, dolgozz kettőt. Szerintem sokkal boldogabb lennél, és tudod, hogy örülnék, ha itthon lennél velünk.

– Túl nehéz volt a mai nap apának? Túlságosan rászoruló voltál? – gügyög Kade-nek.

– Tudod, hogy nagyszerű napunk volt. Nessa mindent elmesélt arról, hogyan figyeltél ránk. – Tudálékosan felvonom rá a szemöldököm.

– Nessa egy hazug ribanc! – Demi nagy, ártatlan szemekkel kukucskál felém. Ha nem ismerném olyan jól, talán hinnék neki. De pontosan tudom, mikor hazudik, és ez alól a most sem kivétel.

– Nem az, és ezt mindketten tudjuk. De ha engem akarsz felhasználni ürügyként, hogy csökkentsd az óráidat, vállalom a felelősséget, kicsim.

– Biztos, hogy megengedhetjük magunknak? Az utolsó dolog, amire gondoltam, a pénzügyek.

– Ülj le, Dems! Nyilvánvalóan szükségünk van egy újabb beszélgetésre.

Elhúzok egy széket az asztaltól, és intek neki, hogy üljön le. Elfoglalom a mellette lévő széket, és a szabad kezét az enyémbe fogom.

– Tudom, hogy minden őrületes, mióta ideköltöztél, de őszinte leszek hozzád. A házam ki van fizetve. Az egyetlen kötelezettségeink a közüzemi díjak, amiket biztos vagyok benne, hogy csak a te fizetésedből is megengedhetnénk magunknak, még akkor is, ha csökkented a munkaidődet. Ne aggódj a pénz miatt, Dems! Ezt megengedhetjük magunknak. Ha itthon akarsz maradni az idő nagy részében, vagy mindig, akkor tedd azt! Az életének ezt a szakaszát nem fogod visszakapni.

– Tényleg? Megtehetem, hogy hetente egy napot dolgozom? – Könnyek töltik meg a szemét, és hamarosan lecsordulnak az arcán.

– Megteheted, vagy kiléphetsz, Dems. – A karjaimba vonom, Kade-et is közénk húzva, éppen akkor, amikor egy zokogás tör ki belőle.

Kade rugdalózik, és egy kis visítást ad ki. Mindketten kuncogunk, és elhúzódunk, hogy lenézzünk rá.

– Abbahagynád most már a sírást? Csináltam neked a híres tacóimat.

– Te szeretsz engem! – Még jobban sír.

– Most miért sírsz? – Nem tudom megállni, hogy ne nevessem ki.

– Nem tudom! – Legyezni kezdi az arcát, és a plafont bámulja. – Foghatom még mindig a hormonokra?

– Persze, majd a szülés utáni hormonokra fogjuk. Vacsora után felhívhatod Nessát, és mondd el neki, hogy mit döntöttél.

– Köszönöm, Nolan! Te tényleg a legjobb férj vagy.

 

 

Harminckilencedik fejezet

 

Nolan

Négy hónappal később

 

Fordította: Miss Hell

 

– A Dominico alkalmas egy kisbaba számára? – Demi rám bámul, miközben az étterem ajtaja felé sétálunk.

– Nem értem, miért ne lenne. Kade egy boldog baba. – Megvonom a vállam, és nyitva tartom előtte az ajtót, hogy beléphessen.

– Csak egy kicsit flancosnak tűnik egy kisbabához.

– Ne aggódj emiatt, Dems! Titan azt mondta, hogy minden rendben van.

Másodpercekkel azután, hogy leültünk, maga Dominico érkezik az asztalunk mellé. Puszit nyom Demi arcára, és kezet ráz velem, mielőtt figyelmét Kade felé fordítaná. Amióta először hoztam ide Demit, ez lett a randevúhelyünk.

Nem tudom, mit kell tennie Titannek ahhoz, hogy mindig kapjak itt egy asztalt, de nagyon sokkal tartozom neki.

– Hogy van a kedvenc családom? Mi tartott ilyen sokáig, hogy elhozd ide? Már vártam, hogy megismerhessem a kis Kade-et. – Dominico rám és Demire sandít.

– Nem gondoltam, hogy szívesen látnátok itt egy kisbabát – rezzen össze Demi.

– Ó, a francba mindenkivel! – int a kezével az étterem többi része felé. – Olyanok vagytok, mint la miafamiglia.Leszarom, ha az emberek nem akarnak babák körül enni! Azt akarom, hogy minden mérföldkövet a Dominicóban ünnepeljétek! Ez egy családi étteremként indult, és az is marad, az utolsó leheletemig!

– Köszönöm, Dominico! – Demi feláll, és átkarolja a férfit.

Amint visszamegy a konyhába, kinyitom az étlapot. Demi nem követi a példámat. Szorosan tartja a menüjét, és engem bámul.

– Nem választasz valami ennivalót?

– Nem!

– Miért nem? – Szórakozva nézek rá.

– Mert szeretsz osztozkodni. Azt akarom, hogy válaszd ki, amit akarsz.

– Mi van, ha csak téged akarlak?

– Akkor meg kell várnod, amíg Kade lefekszik. – A szeme erdőzöldre sötétedik, és alsó ajkát a fogai közé húzza.

– Te egy kis faszblokkoló vagy, Kade!

– Nolan! Ne mondd ezt neki! – csap a karomra.

– Mi van? Ez igaz! Nálunk nincs több délutáni élvezet. Azt hittem, ha itthon vagy, az több gyorsmenetet jelent.

Végigpásztázom az étlapot, hogy megtaláljam a tökéletes párosítást. Olyanokat, amelyek mindkettőnket boldoggá tesznek. Mostanában sok steaket eszünk, ezért máshogy közelítem meg a dolgot. Tudom, ki jön egy steakhouse-ba és nem rendel steaket. Hoppá! Nos, a Dominico étlapján nincs olyan étel, ami ne lenne finom. Ezt megtanultuk, mióta majdnem egy éve idejárunk.

Amikor a pincérnő jön, hogy felvegye a rendelésünket, inkább rámutatok az ételekre az étlapon, minthogy kimondanám. Azt akarom, hogy meglepetés legyen Demi számára.

Amint kettesben maradunk, megfogom a kezét, és az asztal túloldalán a feleségemre nézek.

– Őrület belegondolni, hogy egy évvel ezelőtt itt ültünk ennél az asztalnál, és a dolgok lassan elkezdtek megváltozni közöttünk.

– Ó! Elfelejtettem, hogy aznap este idejöttünk! Aztán gyakorlatilag letámadtalak a klubban, amikor az a srác rám hajtott – nyög fel Demi, és enyhe pír festi be az arcát.

– Az volt életem legjobb éjszakája, kicsim!

– Amíg meg nem kaptad a Kedves Vesztes üzenetedet. – Megrándul.

– Igen, határozottan éreztem, hogy ezután egy kicsit leeresztettem. De az az este volt a kezdet.

– És most, egy évvel később, a kettőből hivatalosan is három lett! – Demi megszorítja a kezem, és széles mosoly terül szét az arcán.

– El sem hiszem, hogy végre az enyém! – Kinyújtom a kezem Kade felé, és ő azonnal a hüvelykujjam köré fonja az ujjait. Szorosan tartja, mintha soha nem akarná elengedni.

– Jogilag most már te vagy az apja, de mindig is a tiéd volt. Nem tudtam, hogy ilyen sokáig tart az örökbefogadás. – Demi a fejét ingatja. – Örülök, hogy Jeremy már Kade születése előtt aláírta a jogokat, és nekünk nem kellett ezzel foglalkoznunk.

– Jeremy vesztesége számomra a legnagyobb nyereség a világon. – Egy csókot nyomok Demi kézfejére, és rámosolygok. – Bekereteztethetem a születési anyakönyvi kivonatát, és felakaszthatom a falra?

– Ha akarod – kuncog a fejét csóválva.

Élvezzük a parmezános csirkét és a rákpogácsát – Demi kedvencét –, és hamarosan a desszert is elénk kerül. Igazi Demi és Nolan módjára két tányér van. Az egyik tele van sajttortával, a másik tiramisuval. Mielőtt beleharaphatnék, Demi egy ajándékot csúsztat elém. – Először ezt nyisd ki! Ezzel ünnepeljük a családi életünket és a közös boldogságunkat.

Már gyűlnek a könnyek a szemében, és egy kicsit aggódom, hogy mi lehet benne. Lassan felemelem a fedelet, és megdermedek, amikor a tekintetem megakad azon, ami benne van.

Egy kis fekete-fehér kép néz vissza rám. Ami furcsán hasonlít Kade ultrahangjára.

– Ez Kade ultrahangja?

Demi felnéz rám a szempilláin keresztül. Vigyor terül szét azokon az ajkakon, amelyeket imádok megcsókolni, és megrázza a fejét.

– Akkor ki... – Rájöttem, hogy mi ez. Tekintetem róla az ultrahangra siklik és vissza. – Tényleg? Terhes vagy?

– Az vagyok!

– Milyen idős? – Tekintetem a hasára ejtem, és a homlokomat ráncolom, amikor rájövök, hogy bő ruhát visel. Demi sosem hord bő ruhákat. Hogyhogy nem vettem észre?

– Tizennyolc hetes. – Nevetve rázza a fejét. – Kislányunk lesz.

És csak így, a tökéletes életem még jobb lett. Nincs jobb a világon annál, amit Demi most adott nekem.

 

 

Negyvenedik fejezet

 

Demi

Három hónappal később

 

Fordította: Miss Hell

 

– El fogunk késni – hívom fel Nolan figyelmét a lépcsőről.

– Jövök! Csak nem találom azt az átkozott pelenkázótáskát. Esküszöm, semmit sem találok ebben a házban! – Lesétál a lépcsőn, és közben megpróbál felhúzni egy pár tornacipőt.

– Sajnálom! – nyögöm. – Megígérem, hogy holnap reggel korán kelek és feltakarítok!

– Kicsim, hagyd abba! A ház rendben van.

– Ez egy mocskos katasztrófa, és ezt te is tudod! Utálod a rendetlenséget. Hogyhogy nem veszíted el a fejed?

– Nem tudom! Nem zavar annyira, mióta beköltöztél. Inkább osztozom egy rendetlen házon veled és Kade-del, minthogy tiszta legyen a házam. És hogy őszinte legyek, közel sem voltál olyan rendetlen, mint gondoltam. Bár Kade hozta magával a rendetlenséget, amikor belépett az életünkbe.

Nolan leguggol, és felkapja Kade-et. Mindenfelé járkál, és kúszik, ha gyorsan el akar jutni valahova.

– Apa...ap... apa – motyogja egyre csak. KadeNolan megszállottja, és néha esküszöm, hogy jobban szereti az apukáját, mint engem.

– Tudod mondani, hogy anyu? – Nolan újra és újra elismétli a nevemet, és mindent megtesz, hogy Kade kimondja az anyut. Hiába.

– Anyu, apu.

– Én is így gondoltam! – Életem pasijaira fintorgok. – Várj csak, amikor a következő megszületik, megtanítom, hogy csak anyut mondjon!

– Nem is akarnám másképp, kicsim!

Nolan a hátamra teszi a kezét, és kivezet a kocsihoz. Beszállunk, és rövid úton eljutunk Blake és Kennedy házához. Egy kis partit rendeznek Wyatt születésnapja alkalmából, és gyakorlatilag mindenkit meghívnak, akit ismernek.

Minden alkalommal, amikor Blake-et és Wyattet látom, eszembe jut, milyen erős lehet egy apa és fia közötti kötelék, még akkor is, ha nincs biológiai kapcsolat. Ők olyanok, mint Nolan és Kade kapcsolati céljai.

– Hé! Nézzenek oda! – kiáltja Kennedy, amint meglát engem. Esküszöm, hogy száz szempár pattan rám, és a már látszó babapocakomra. – Hogy lehet, hogy ilyen imádnivalóan nézel ki, és ilyen kicsi babapocakod van?

– Túl sok hányás és étvágytalanság – viccelődöm, és átnyújtom neki az ajándékot, amit Wyattnek vettünk.

– Talán ki kellene próbálnom. Hozzád képest úgy nézek ki, mint egy partra vetett bálna. – nyög fel Kennedy, és megdörzsöli növekvő hasát.

– Hát, van, aki nem esik teherbe az első alkalommal, amikor szexel a szülés után. – Tudálékosan felvonom a szemöldököm.

– Leszállhatsz a hatalmas lovadról! Csak egy hónappal tartott tovább – ellenkezik. – Nem hiszem el, hogy már az utolsó trimeszterben vagyunk. Hát nem olyan érzés, mintha csak most csináltuk volna? Nem állok készen az újabb álmatlan éjszakákra!

– Akkor azt javaslom, hogy tartsd csukva a lábad – szólt bele a beszélgetésünkbe Nolan.

– Javasolnám, hogy használj óvszert! – vigyorgok rá.

– Nem, kicsim! Az szívás. Nem akarom! Azt hittem, négy gyerekről beszéltünk.

– Te, Nolan! Te beszéltél négy gyerekről. Ha így haladok, életem végéig terhes leszek, vagy szoptatni fogok. Tudod te, milyen régen nem fogyasztottam alkoholt? Nagyon régóta.

– Azt mondtuk, hogy nincs ajándék! – Blake rosszallóan néz rám, és átkarolja Kennedy derekát.

– Igen, legutóbb, amikor ezt mondtad, mi voltunk az egyetlenek, akik üres kézzel jelentek meg. Olyan szörnyen éreztem magam Nikita miatt! – villan rá Nolan dühös pillantása.

– Amúgy is elkényeztetett. Minél kevesebb ajándék, annál jobb! – Intőn megfedd bennünket. – Az összes nő lármázik a közösségi médiában az imádnivaló terhességi leleplező fotóid miatt. Addi arról beszél, hogy szeretne még egyet, csak hogy ő is megcsinálhassa. Szegény Wes! Nem tudom, mennyit bír még elviselni. – Blake megcsóválja a fejét.

– Ugye tudod, hogy ugyanannyi gyereked lesz?

– Igen, de Charlie nem tartozik közéjük. Az a lány egyszer még bajba kerül. Mindenkit annyira az ujja köré csavart. Szerintem fogalmuk sincs róla, milyen gyakran lép közbe Wyatt, hogy megvédje őt.

– Ne merészelj úgy tenni, mintha nem lennél ugyanúgy az ujja köré csavarodva, mert te is ott vagy, Blake! Csak annyit kell tennie annak a lánynak, hogy megrebegteti feléd a hosszú szempilláit, és Blakie bácsinak szólít, és máris elkapott – forgatja Kennedy a szemét.

– Ne merészelj elítélni engem! Megmondtam neked, amikor találkoztunk, hogy a szívem mindig Charlie-é lesz.

Elsétálnak, és Charlie-ról és Wyattről viccelődnek oda-vissza. Mindenki azt hiszi, hogy egy nap ők ketten egymás mellett fognak kikötni, de én nem vagyok benne olyan biztos. Lehet, hogy Charlie túl sok Wyattnek.

– Hé, láttad a legújabb hozzászólást a bababejelentő posztnál? – súgja Nolan a fülembe.

Megrázom a fejem, és előhívom a közösségi média alkalmazást. Elgörgetek a bejegyzésemhez, amelyben bejelentem, hogy izgatottan várjuk a hamarosan érkező kislányunkat, és rákattintok a hozzászólásokra.

Rengeteg gratuláció és jókívánság érkezett, de a legutóbbi megállásra késztetett.

Jeremy: A világ minden szerencséjét kívánom neked és gyönyörű családodnak. Nolan okos ember volt, hogy elkapott téged, mielőtt elszöktél volna.

– Tudod, tényleg okos ember voltam. Azután az éjszaka után, amikor elvittelek Dominicóhoz, tudtam, hogy nem engedhetlek el. Csak ki kellett találnom egy módot, hogy rávegyelek, hogy végre beadd a derekad és adj egy esélyt nekem. Soha nem gondoltam volna, hogy Kade lesz az ok, de nem akartam eldobni az esélyt, amit Isten adott nekem.

– Nem lettem volna boldog vele. Csak hogy tudd! Fele olyan férj és apa sem lett volna, mint amilyen te vagy! Kade és én jobban érezzük magunkat veled.

– Jó, mert nem kaphat meg téged! Ti ketten az enyémek vagytok, és Caroline is! – Védelmező kezét a hasamra teszi.

Nessa és én mindig azon viccelődtünk, hogy milyen szerencsétlen lesz az a nő, aki Nolan mellett köt ki. Ragaszkodó, tapadó és túlságosan odaadó. De alig több mint egy év alatt Nolan mindez, és még annál is sokkal több. Figyelmes és szeretetteljes. Szívesen segít nekem, amiben csak tud, és mindig átveszi a vezetést, ha szükségem van rá. Több szempontból is meglepett, mint amit valaha is el tudnék képzelni, és alig várom, hogy lássam, hová vezetnek minket az évek.

Nolan mindig is ragaszkodó és túlságosan odaadó lesz, de ettől a gyerekeink és én csak még inkább szeretve és megbecsülve érezzük magunkat. Sokkal jobban védelmez, mint vártam. Megnyugtató tudni, hogy bármit megtenne értünk.

Kade és Nolan a többi kisgyerekhez szaladnak, akik a fűben játszanak. Ez a csoport nagyon sokféle korosztályból áll. Wyatt a legidősebb a maga tizenöt évével, a legfiatalabbak pedig Kade és Peyton.

– Tudod, még sosem láttam ilyen boldognak – mormolja Titan a fülembe.

– Még nem is ismered olyan régóta, Titan! – nyögöm.

– Nem számít! Láttam, milyen összetört ember volt minden alkalommal, amikor egy srác flörtölt veled a Kennedy’s-ben. Ahogy akkor is, amikor először jelentetted be, hogy terhes vagy Kade-del, és úgy tűnt, hogy ti ketten teljesen más oldalakon álltok.

– Tudod, ugye?

– Én igen. Rögtön kitaláltam.

– Nessa tudja?

– Nem, nem látom okát, hogy miért kellene tudnia róla.

– Köszönöm.

– Természetesen. Bármikor, amikor megkérdőjelezed a döntéseidet, szeretném, ha emlékeznél valamire. Elég nagy különbség van aközött, hogy valaki akar téged, és aközött, hogy bármit megtenne azért, hogy megtartson. Jeremy akart téged, de Nolan hegyeket mozgatna meg azért, hogy megtartson.

Titan egy apró mosolyt villant rám, mielőtt csatlakozna a feleségéhez az udvar túloldalán. Beszélgetek néhány nővel, de a figyelmem mindig vissza-visszatér a férfiakra. Nolan biztosan érzi, hogy rajta van a tekintetem, mert felnéz, és találkozik a tekintetünk.

Szexi, ördögi vigyor terül szét az arcán. Súg valamit Lacey-nek, mielőtt feláll, és mellém sétál. A karjaiba vesz, és perzselő csókot nyom az ajkamra.

– Mit ácsorogsz itt, és nézel ki olyan szexisen?

– Gondolkodom a dolgokon.

– Mint például? – Nolan mögém áll, és átkarolja a derekamat. Tenyere a kislányunkra telepszik, én pedig mosolyogva nézek az udvarra.

– Kedves Vesztes, nem hiszem, hogy boldogabb lehetnék, mint most vagyok...