4.-5.-6. Fejezet

 

Negyedik fejezet

 

Nolan

 

Fordította: Frytu

 

Lenyűgöző ma este, abszolút gyönyörű. Nem számít, mit mond vagy csinál, nem tudok másra gondolni, mint hogy milyen lenne egy randi Dempsey Beckettel.

Sok nővel flörtölök, de sosem jutok tovább pár randinál egyikükkel sem. Amiatt, hogy egyikük mellett sem sikerült elköteleznem magam, kizárólag Demit okolom. Ő a tökéletesség a fejemben. Az a típusú nő, akit keresek… kivéve, hogy úgy tűnik, belőle nincs még egy.

Amikor azt gondoltam, hogy jöjjünk ide és utána menjünk táncolni, az pusztán rögtönzés volt. Nem akartam, hogy az a pasi beszélgessen vele. Nem akartam, hogy megadja neki a számát, vagy randizni menjen vele. Metaforikusan körbe akartam pisilni és megbizonyosodni arról, hogy a fickó tudja, nincs esélye.

De amióta elmentem érte és megláttam ebben az aprócska ruhában, egy idióta vagyok. Nem tudom, hogyan viselkedjem. Valami megváltozott közöttünk, és tudom, hogy ezt ő is érzi. Kivéve, hogy nem tudom, mi változott és hogyan.

– Köszönöm ezt az ízletes vacsorát. Nem hiszem, hogy ettem valaha is ilyen finomat – mosolyog rám Demi, miközben az utcán sétálunk.

– Szívesen. Örülök, hogy ízlett.

– Nem, tényleg, Nolan! – Megrántja a karom, hogy megállítson. – Köszönöm! Nem kellett volna ezt tenned, biztos vagyok benne, hogy egy vagyonba került.

– Ne aggódj emiatt, te minden pénzt megérsz! – Ahogy elhagyják a szavak a számat, lefagyok.

Valóban úgy érzek, ahogy mondtam? Ezer százalék. De nem szoktam így beszélni Demivel. El kellene sütnöm egy viccet a közösségi munkáról és a szegényekről való gondoskodásról, vagy arról, hogyan kell megvacsoráztatni egy nőt mielőttfranciázol vele. Ezt ajópofizást a titkos levelezőtárs pillanatokra hagyom.

Demi egy-két pillanatig rám bámul, mielőtt megköszörüli a torkát. Ragyogó mosolyt villant rám, de az nem éri el teljesen a szemét.

– Menjünk, táncoljuk le az imént elfogyasztottkalóriákat! – Megfogja a kezem és a járda felé rángat. A klub itt van az utcában, nem érdemes autóval menni, kétlem, hogy találnék közelebbi parkolóhelyet.

Amikor a járdára érünk és belépünk az emberek tengerébe, Demi lelassítja a lépteit és ujjait az enyéimbe fűzi. Hüvelykujjammal végigsimítok a kézfején és élvezem az összefonódó ujjaink érzését.

Amikor megérkezünk a klubba, intek a kidobó embernek, akivel jóban vagyok. Elvezet minket a sor mellett, és beenged bennünket. Köszönetképpen csúsztatok neki egy húszast és bemegyünk. A bárnál megiszunk egy italt,majd a tánctér túloldalán asztalt foglalunk.

Minden férfi szeme Demire tapad,ám ő ezt észre sem veszi. Sétálás közben a zenére mozgatja a csípőjét, a teste megragadja a figyelmemet. Amint végeztünk az italokkal, sóvárogva pillant a táncparkettre.

– Szeretnél táncolni? – vonom fel a szemöldököm.

– Nem akarok egyedül táncolni és senki sem kért fel! – biggyeszti le az alsó ajkát duzzogva. Annyira szeretném a számba venni és látni, hogyan reagál.

– Táncolnál velem, Röppentyű? – Az oldalához lépek, kinyújtom a kezem.

Demi felnéz rám, ajkán lassú mosoly terül szét. Bólint a fejével, és hagyja, hogy keze az enyémbe essen.

A tánctér középére vezetem magunkat és megforgatom, hogy szemben legyen velem. A karjait a nyakam köré fonja, én pedig átölelem a csípőjét. Megszorítom, ahogy elkezd táncolni. Együtt mozgok vele, imádva az érzést, ahogy hozzám simul.

Számunkra nem idegenegymáshoz érni, de ez most más. Több. Korábban is átöleltük már egymást és viccelődtünk is, de sosem voltunk még ilyen meghitt helyzetben, mint most.

Amikor a dal gyorsabb ütemre vált, Demi megpördülve hátat fordít nekem. Leengedem a kezeimet, nem tudva, vajon mit szeretne most tőlem.

Tudom, hogyan reagálnék egy ismeretlennel, de Demivel nem. Szeret táncolni. Ezért is hoztam ide, azt akartam, hogy jól érezze magát. Azt akartam, hogy lazítson, és egy estére megfeledkezzen minden gondjáról.

Demimegfogja és újra a csípőjére teszi a kezem. A háta a mellkasomhoz nyomódik, a csípője éppúgy ringatózik, mint korábban. Hozzám dörzsöli a fenekét, amitől a kelleténél piszkosabb gondolataim támadnak a legjobb barátommal kapcsolatban.

Lehunyja a szemét, miközben hallgatja a zenét, csípője továbbra is a zene ütemére mozog. Elemében van. Gyönyörű. Elbűvölő. Nem tudom levenni róla a szemem. Meglehetősen biztos vagyok benne, hogy egy autó is áthajthatna az épület oldalán, én észre sem venném.

A dereka köré fonom a karjaimat és a hasára szorítom a kezem. Hüvelykujjam a csupasz bőrét súrolja, ami emlékeztet arra, hogy mennyire sokat mutat belőle ez a ruha.

Fejét hátrahajtja a mellkasomra, miközben átöleli a tarkómat. Játszik a hajammal, ujjait végigsimítja a tincseken. Kihúzza a hajgumit és a nadrágom zsebébe csúsztatja, ujjaival szinte végigsimítvaa farkamon.

Kemény vagyok, mint a kő és biztos vagyok benne, hogy ezt ő is érzi, de vagy nem érdekli, vagy úgy tesz, mintha nem venné észre.

Demi visszahúzza ujjait a hajamhoz. Kicsit erősebben nyomja magát az ágyékomhoz, amitől csillagokat látok. Lassan elveszítem az önuralmam ez a nő miatt.

– Imádom a hajad – motyogja.

– Jó. Játssz vele amennyit csak akarsz! – Erősítve a szorításom, addig mozgok, amíg az egész testünk össze nem simul, és így tartom magunkat.

– Számtalanszor láttalak már táncolni, de én még sosem táncoltam veled. Remek partner vagy. – Ajkán apró mosollyal néz fel rám.

– Ez mind te vagy, Dems. Én csak téged követlek.

Néhány órát táncolunk összefonódva, közben a világ szinte megszűnik körülöttünk. Időközben klub megtelt, a testek egymáshoz érnek, így legalább tíz fokkal melegebb van, mint amikor ideértünk. Izzadságtól borítva elhagyjuk a táncteret.

Demi elmegy a mosdóba, amíg én szerzek mindkettőnknek egy üveg vizet. Követem a mozgását, amíg visszatér a klub fő részébe. Kilenc férfi állítja meg a köztem és a mosdó közötti távon.

Kilenc.

Mindannyian megpróbálják átölelni a karját vagy a fülébe suttogni. Minden tőlük telhetőt megpróbálnak, hogy magukhoz húzzák. Ő arrébb csúszik, ide-oda fordul, hogy kiszabaduljon a markukból. Incselkedő vigyor bujkál az ajka sarkában. Élvezi a figyelmet, de nincs rá szüksége.

Demi az a típusú nő, aki vonzza a figyelmet, de nem hiszem, hogy ő ezzel tisztában van. Magabiztosabb, mint a legtöbben, okos, és tudja, hogyan érje el, hogy egy pasinak csorogjon utána a nyála, ugyanakkor mélyérzésű és gondoskodó. A tökéletes nő számomra.

Pont olyan keményen tud kiosztani másokat, mint amennyire azt ő elviseli, ami nagy szó, mert ez a nő könyörtelen tud lenni. De én ezért szeretem.

Ahogy odaér az asztalhoz, odanyújtom neki a vizet.

– Köszi. Nagyon szomjas voltam. – Letekeri a kupakot és az ajkaihoz emeli az üveget.

– Azt hittem, az egyik ősember a vállára fog dobni téged és elhúz innen veled. – Az italomat a még mindig utána bámuló tucatnyi férfi felé döntöm.

– Miről beszélsz? – Úgy kuncog, mintha azt gondolná, hogy őrült vagyok. – Csak köszöntek. Egy páran a Kennedy’s-be járnak időnként.

– Te most viccelsz velem? Tényleg nem látod? – Oldalra döntöm a fejem és őt vizsgálom.

– Mit kellene látnom? – Ismét kortyol a vízből.

– Ha megkérnéd az egyiket, hogy menjen el veled, átesne a saját lábán, annyira próbálna kijutni az ajtón, még mielőtt meggondolod magad.

Demi hátra veti a fejét, édes nevetése betölti a körülöttünk lévő teret. Lélegzetelállító, amikor ilyen gondtalan. Nem tudom, hogy nem döntötte le a lábáról még egy srác sem.

– A fenébe, ez vicces volt. – Elhúzza az ujjait a szeme alatt, elkapva az alsó szempillái mentén összegyűlt könnycseppeket. – Mehetünk? Fáradt vagyok.

– Ó… khm… persze. – Megiszom maradék vizem.

Demi tekintete a torkomra tapad és minden alkalommal feszülten figyel, amikor nyelek. Szinte komikus, ahogy nem mozdul a tekintete.

Feltartom az üveget, tettetve, hogy még iszom. Valójában az üveg üres, csak nyelek, hogy lássam, mennyi ideig koncentrál rám, csakis énrám.

Egy fickó odalép mellé az asztalhoz és megpróbál beszélni hozzá. Ő nem hallja, észre sem veszi. Nyelek egy utolsót és leengedem az üveget.

– Mi a neved, édesem? – Ismétli a seggfejDemi oldalánál már harmadszorra. A haverjai üvöltenek a nevetéstől a tőlünk jobbra lévő asztalnál.

Demi felriad, elrándul tőle. Tényleg fogalma sem volt arról, hogy mellette áll. Meg kell harapnom az arcom belsejét, nehogy elröhögjem magam.

– Bocsi… Demi vagyok.

– Demi, micsoda gyönyörű név egy gyönyörű nőnek. – Rákacsint, félmosolyt villant rá. – Én Derek vagyok.

– Oh… örvendek. – Demi nem figyel rá. A pillantása folyton felém villan.

– Még mindig menni akarsz?

– Haver, ne akadályozz már! – Néz rám Derek.

– Már megbocsáss? Mit mondtál? – Demi szemöldöke leereszkedik, várja, hogy a pasi fészkelődni kezdjen a tekintetétől. És ő megteszi.

Kelletlenül megmarkolja a tarkóját. A barátaira pillant, akik még jobban nevetnek. Az arca elpirul, és megpróbál ellépni, de Demiaz útjába áll.

– Figyu, én csak egy kis kalandot akartam éjszakára. Dögös vagy és úgy gondoltam, miért ne? Nincs harag, ugye?

– Baszd meg! – Demi az arcába mászik, az övé pillanatról pillanatra vörösebb lesz. Azt hiszem még sosem láttam őt ennyire mérgesnek. – Itt vagyok egy sráccal és te azt hiszed, hogy csak úgy idesétálhatsz és flörtölhetsz velem?! Ő a pasim.

Várjunk csak… micsoda? A pasija vagyok? Mindent megadnék érte, ha ez igaz lenne, de nem az.

– Hogy merészeled ilyen módon inzultálni a kapcsolatunkat? Talán te akadályozod őt. – Meglöki, amitől a pasi néhány lépést hátra tántorodik, és átesik egy széken. A fenekére esik és pislogva néz arra a 157 centis nőre, aki éppen most szedte le tíz körméről.

– Sajnálom! Nem tudtam. Azt hittem szingli vagy.

– Úgy nézek ki, mintha szingli lennék? – Demi odalép hozzám. Lábujjhegyre emelkedik és a nyakam köré fonja a kezeit. Lehúzza a fejemet és az ajkait az enyémre tapasztja.

Megdermedek egy ezredmásodpercig, mielőtt átölelem a derekát és magamhoz húzom. Ajkaimat megmozdítom az övéin, elveszve az érintésében, az ízében, benne.

Olyan mintha a saját kis buborékunkban lennénk. Semmi sem számít körülöttünk, vagy ami az illeti nem is létezik más. Csak mi ketten.

Közelebb húzom őt magamhoz, amennyire csak lehet. A mozdulat kizökkenti Demit a transzból. Mindkét kezét a mellkasomhoz nyomja, ezzel egy apró rés keletkezik közöttünk. De nem elég ahhoz, hogy megtörje a varázslatot, ami alatt állunk.

– Mennünk kellene – suttogja Demi. Kézen fog és kirángat a klubból.

Csendben követem, amíg az autóhoz nem érünk. Tudom, hogy ha beszállunk, egy szót sem fog mondani nekem. Tudnom kell mi az ördög történt az imént.

– Demi, állj meg! – A járda szélére húzom, elengedve másokat mellettünk. – Mi történt ott benn?

– A fickó felidegesített, így megleckéztettem.

– És mi is volt ez a lecke pontosan? – A kezemmel a hajamba túrok és próbálom távol tartani a tincseket az arcomtól a szélben.

– Nem kellene olyan nőre hajtania, aki foglalt. – Demi megvonja a vállát és határozottan csillogó szemekkel mered fel rám. A következő széllökéstől borzongás fut végig rajta. Csak ekkor jut eszembe, mennyire kevés dolgot visel.

Közelebb lépek, közém és fal közé szorítom, megdörzsölöm a karjait, hogy egy kicsit felmelegítsem.

– Foglalt vagy? – suttogom, a hangom rekedtebb, mint kellene. Zöld szemébe bámulok, várva, hogy feleljen a kérdésre, amire én már tudom a választ.

– Még nem… – suttogja elakadó lélegzettel.

– Szeretnél az lenni? – A füle mögé tűröm a haját, közelebb hajolok, amíg már csak egy hajszál választ el tőle.

– Igen. – Lehelete megérinti az arcom, lángra lobbantva engem ezzel. Közelebb hajolok és gyengéden megcsókolom. Nem erőltetem túlságosan, tudom, hogy neki időre van szüksége, hogy ezt elfogadja. Demi nem viseli túl jól, ha nem ő irányít. Ebben hasonlítunk. Mindketten irányításmániások vagyunk.

Hosszabban csókolózunk, mint amennyire hittem, hogy engedi, de végül elhúzódom és összefűzöm az ujjainkat. Összevont szemöldökkel néz rám.

Tudom, bébi, itt vagyok veled!

Sosem gondoltam volna, hogy a ma este így fog véget érni, de egyáltalán nem bánom. Fel vagyok dobva. Alig várom, hogy újra randizzunk.

– Vigyünk haza téged. – A számhoz emelem a kezét, végig csókolom a bütykeit, amíg az autóhoz sétálunk.

Kinyitom az ajtót és a kezemet nyújtva besegítem. A másik oldalra sietek és beindítom a kocsit. Pár perccel később leparkolok a lakásásnál.

– Köszönöm a ma estét… remekül éreztem magam. – Demi a ruhája szegélyével játszik, visszairányítva a figyelmem a testére. A melleire, amik majd’ kibuggyannak a ruhájából.

– Én is. Köszönöm, hogy eljöttél velem!

Nyelvemmel végigsimítva az alsó ajkamon a nőt bámulom, aki már túl régóta birtokolja a szívemet. Talán végre együtt lehetünk.

– Látlak holnap?

– Mindig.

Áthajol a középső konzolon és szorosan megölel. Kiszáll az autóból és felsiet a lépcsőn mielőtt még pisloghatnék. Integet nekem, mielőtt bezárja az ajtót és lekapcsolja a villanyt.

Mosollyal az arcomon megyek haza. Gyorsan elintézem a lefekvés előtti dolgaimat, majd a hátamat a fejtámlának döntvelepihenek. Tudom, hogy hamarosan írni fog. Mindig így történik.

 

Ötödik fejezet

 

Demi

 

Fordította: Frytu

 

Abban a pillanatban, hogy becsukódik az ajtó, a kanapé előtt a padlóra rogyok. Mi a fenét műveltem? Miért csókoltam meg?

Nolan a legjobb barátom. Nem léphetem át a húsz éve egyértelműen meghúzott határokat, egyszerűen nem csinálhatok ilyeneket!

Remegőkézzel nyúlok a telefonomért, és előkeresem a nem is olyan titkos levelezőtársam számát,majd írok egy üzenetet.

Már valószínűleg várja. Tudja, hogy jönni fog. Minden este érkeznek, mielőtt lefekszem,sőt néha még napközben is.

Demi: Kedves Vesztes, ma este elcsesztem. Megcsókoltam a legjobb barátomat és nem hiszem, hogy jó ötlet volt. Hogyan lépsz túl valami ilyesmin?

Azonnal megjelenik a három apró pötty. Elképzelem, ahogy az ágyban fekszik és elmosolyodik, amikor megszólal a telefon.

Nolan: Élvezted?

Az alsó ajkamat rágcsálom, nem tudom, mit kellene válaszolnom. Élveztem Nolan csókját? Naná. Akarom, hogy ezt ő is tudja? Nem igazán.

Demi: Nem volt szörnyű.

Nolan: Egy kibaszott hazudozó vagy! Csodálatos volt, és ezt te is tudod.

Demi: Fokhagymás volt a lehelete.

Ezen a ponton, abszolútszívatom, de hogy is ne tenném? Ezek vagyunk mi. Sportot űzünk abból, hogy húzzuk és kínozzuk egymást. Ha nem így tennénk, nem is tudnám, hogyan viselkedjek vele.

Nolan: Borzalmasan hazudsz. Az alsó ajkadat rágcsálod, amikor nem mondasz igazat. Most is azt csinálod. Bizseregnek az ajak-harapdálós érzékeim.

Elröhögöm magam, mielőtt még megállíthatnám. Az államat ütögetem, és azon töprengek, mit mondjak neki.

Demi: Ha a testrészeid bizseregnek, akkor valószínűleg orvoshoz kellene menned. Fogadok, hogy az utolsó lány, akit megdöntöttél olyan ajándékot adott, ami még most is hat.

Demi: A tripperről beszélek. Tudod, ha esetleg csodálkoznál.

Nolan: Ezt most figyelmen kívül fogom hagyni.

Néhány percig csendben van. Azon töröm a fejem, mit kellene válaszolnom, de nem jut eszembe semmi. Nem akarom, hogy furák legyenek a dolgok közöttünk.

Bármennyire is szeretném, ha több lenne köztünk, nem vagyok hajlandó kockáztatni a barátságunkat. Szívesebben tartanám Nolant örökké magam melletta barátzónába zárva, mintsem kockáztassam a kapcsolatunkat a szerelem lehetősége miatt.

Nolan: Megbántad?

A kanapénak döntöm a fejem, és sóhajtok egy nagyot. Számtalanszor nekikezdek az üzenetnek, amit aztán kitörlök. Hogyan mondjam el neki, hogy nem akarom, hogy több legyen köztünk? Hogyan törjem össze minden reményét és mondjam, hogy azt akarom, térjünk vissza oda, ahol két nappal ezelőtt voltunk?

Nolan: Ne válaszolj, Dems! Már tudom, hogyan érzel, abból kiindulva, hogy hányszor jelent meg és tűnt el az a buborék az elmúlt pár percben.

Tompa fájdalom kezdődik a mellkasomban, ami kisugárzik az egész testembe. Nem akarok arra gondolni, mennyire megbántottam most.

A csókunk újra és újra átfut az agyamon. Ahogy Nolan a karjaiban tartott, mintha én lennék a legfontosabb dolog számára a világon. Ahogyan gyengéden megcsókolt, amikor visszamentünk a kocsihoz. Az nem két barát csókja volt, az sokkal több volt annál.

Demi: Sajnálom, Nolie!

Az első könnycsepp lecsordul az arcomon, amint megnyomom a küldés gombot. Úgy érzem óriási hibát követek el, de nem tudom rávenni magam, hogy elmondjam neki az igazat. Egy pillanatra sem bánom a csókunkat. Ez volt életem legvarázslatosabb pillanata, a legcsodálatosabb csók, amit valaha is kaptam.

Nolan: Rendben van. Jó éjszakát, édesem!

A tompa sajgás a mellkasomban teljes fájdalommá változik. Addig lüktet végig az ereimben, míg az egész testem megroskad a vereségtől.

Kétségtelenül tudom, hogy a dolgok nincsenek rendben. Egyáltalán nincsen rendben és nincs mód ezen változtatni.

Tovább süllyedek a párnáimba, az oldalamra fordulok és hagyom, hogy hulljanak a könnyeim. Még ha akarnám sem tudnám megállítani őket. Túlságosan fáj az egészet bent tartani.

De ha ez most ennyire fáj, el sem tudom képzelni, milyen érzés lenne, ha teljesen beleesnék Nolanbe, és azután veszítenék el mindent. Az ilyen traumákból nem lehet felépülni. Ez a fájdalom egy teljesen más szintje. Ez olyan, amelyik sejtszinten van, és beszivárog tested minden molekulájába, amíg nem leszel más, mint önmagad üres héja.

 

Hatodik fejezet

 

Nolan

 

Fordította: Suzy

 

Megdörzsölöm a mellkasomat, próbálom enyhíteni a szúrást, amit Demi szavai okoztak. Azt hittem, végre mindent nyilvánosságra hoztunk. Sose gondoltam volna, hogy a mai este életem legjobb csókjával, de egyben a valaha átélt legrosszabb kínzással is végződik.

Mindig is kíváncsi voltam, milyen lenne Demivel, de most már tudom. Tudom, milyen csodálatos érzés, hogy a karjaimban van. Tudom, hogy úgy illeszkedik a testemhez, mint egy hiányzó puzzle-darab. Tudom, hogy pont olyan édes, mint ahogy elképzeltem és pont olyan tehetséges a szájával csókolózáskor, mint amikor szarkazmus jön belőle.

Az oldalamra fordulok, megnyitom a telefonom fotóalkalmazását és elkezdem átpörgetni a rólunk készült fotókat. Minden egyes átlapozott képen arra a nőre bámulok, akit úgy szeretek, mintha ő lenne az egész világom.

Egy olyan képnél alszom el, amin Demi visszanéz rám. Hatalmas vigyor van az arcán, miközben én a hátamon cipelem.

Emlékszem arra a napra. A plázába mentünk és Demi cipőjének kitört a sarka. Elmentünk venni neki egy új pár cipőt, de semmi sem illett ruhájához. És mivel Demi, Demi, ő ilyet nem venne meg.

Ehelyett a hátamon cipeltem végig a plázán, míg mindent megvett, amire szüksége volt. Nessa röhögött rajtunk. Azt állította, hogy minden üzletből ki fognak minket rúgni, amibe bemegyünk.

 

 

Levegőért kapkodva ülök fel az ágyban. Reszkető kezemmel végigszántok a hajamon és le az arcomon. Nagy levegőt veszek és próbálom visszanyerni az önuralmamat.

Álmomban karácsony reggel volt. Egy hatalmas fa állt a nappalimban. Tökéletesen volt díszítve, egyenesen valami magazinból. Demi volt az ajándék, amit egész életemben kértem, és ott ült a fa alatt egy nagy masnival a hajában.

Akárhányszor megpróbáltam eljutni hozzá, valaki hátrahúzott és azt mondta, még nincs itt az ideje, hogy kibontsam az ajándékomat. Egy kicsit még várnom kell.

Amikor végre eljött az idő, egyre közelebb mentem hozzá. Csak a mosolyára tudtam fókuszálni, olyan édes és szeretetteljes volt. Kinyújtottam a kezemet, hogy talpra segítsem, és ő eltűnt. Körbefutottam az egész házban, mindenhol őt keresve. Felhívtam Nessát és könyörögtem, hogy segítsen megtalálni Demit, de nem volt hajlandó segíteni. Azt mondta, Demi mindent megbánt és többé már semmit sem akar tőlem. Hátratántorodtam, legurultam a lépcsőn, minden fokot eltalálva a lefelé vezető úton. Mindegyik fájdalmasabb volt az előzőnél, de egyik sem hasonlított a szívemben szétáramló fájdalomra.

Visszahanyatlottam a párnáimra, hagytam lecsukódni a szemeimet. Valamit ki kell találnom, mielőtt újra találkozom vele. Ha jól ismerem Demit, ami így van, meg fogja bánni, hogy ellökött magától.

Nem a velem való kapcsolattól fél, hanem attól, hogy elveszíti mindazt, amink már megvan.

 

 

– Szia, Demi! – Vigyorogva felcsusszanok az előtte lévő bárszékre.

– Szia, Nolie! – Gyors mosolyt villant rám, mielőtt visszafordul a fickóhoz, aki minden tőle telhetőt megtesz, hogy flörtöljön vele.

Ez az első alkalom, hogy látom Demit a csupán húsz órával ezelőtti csókunk óta. Tudom, tudom, de egy örökkévalóságnak érződik, mióta nem láttam őt. Demi ennyire mélyen van az életemben. Egy teljes napot eltölteni nélküle gyakorlatilag illegális.

– Szóval, akarod? – A pasi végighúzza egyik ujját Demi kezén és fel a karján.

– Nem vagyok biztos benne, meg kell néznem a beosztásomat.

Ahogy ezt mondja, tudom, hogy hazudik. Nem akar randizni a sráccal.

– Mikor is? – Megnyitom a naptárt a telefonomon.

– Bocsánat, ki is vagy te? – A fickó mogorván néz felém.

– Ó, bocsánat! Milyen udvariatlan vagyok!Nolan vagyok, Demifivére. – Demire nézek, elkapom, hogy megrándul az ajka, mielőtt elrejthetné a reakcióját. – Megosztjuk a naptárat a telefonjainkon. Tudod, hogy van ez, nem nézheti meg a telefonját munka közben. A főnöke egy ribanc.

– Ezt hallottam, Nolan! – kiáltja Kennedy a bár túloldaláról.

– Mit? Azt mondtam, gyönyörű nő vagy, aki édes és kedves! – kiáltom vissza.

– Persze, hogy így volt! Csak ne feledd, ki adja az alkoholt!

– Kínos… – Megrándulok. – Mindegy… mikor akartok randizni?

– Péntek este. – A srác a bárpulton dobol az ujjaival.

– Ahhhh…Nem hiszem, hogy a csajomnak jó lesz. – Úgy teszek, mint aki dühös, de valójában ugrálok az örömtől.

– Még csak nem is ellenőrizted! – Összefonja a karjait a mellkasa előtt.

– Naná, hogy megtettem. Nézz ide! – A pénteki dátumra mutatok. – Az áll itt, hogy vacsora a szülőkkel. Demi kihagyta a legutóbbi nyolc vacsorát. Anya azt mondta, hogy ha ezen nem jelenik meg, akkor meg fogja ölni. A szüleink a maffiában vannak, szóval minden lehetséges… de ez titok, úgyhogy ne mondd el senkinek! Embereik vannak, akik állandóan figyelnek minket. Amikor Titan felbukkan, tudjuk, hogy bajban vagyunk. Ő a legjobb bérgyilkosuk. – Megvonom a vállam, mintha számunkra ez lenne a normális élet.

– Akkora hazug vagy! A szüleitek nem is tagjai a maffiának! – A szemeit forgatja, aztán visszafordul Demihez.

– Hé, Titan…. m-mit keresel itt? – Demi tökéletesen játssza a szerepét. Meg tudnám csókolni Titant, amiért a legtökéletesebb időt választotta, hogy besétáljon azon az átkozott ajtón.

– Nessa azt akarta, hogy ezt adjam oda neked. – Egy táskát nyújt Demi felé.

Demi szemei kikerekednek és a táskáról Titanre néz, aztán vissza. Óvatosan elveszi a táskát és belekukkant. Titan összehúzza a szemöldökét, teljesen összezavarodva Demi viselkedésétől.

– M-mondtam, hogy ott leszek. Nem kell anyának ezt csinálnia, Titan! – Demi rémültnek látszik, de ez kamu. Folyamatosan az arca belsejét harapdálja, hogy ne nevesse el magát.

– Figyelj, én csak teszem, amire Nessa megkért. Még csak azt sem tudom, mi ez… kaphatok egy sört? Hosszú nap volt és fáradt vagyok. – Összefonja a karjait a bárpulton és felsóhajt.

– Nessa az anyánk. Legutóbb, amikor egy táskát küldött nekem, egy emberi ujj volt benne – suttogom gúnyosan a srácnak.

– Kié volt?

– Nos, eljegyeztem egy nőt, akit anyám nem fogadott el. Lecsapta a gyűrűsujját, becsomagolta úgy, hogy még rajta volt a gyűrű és leszállíttattaTitannel. Azóta mindent megteszek, hogy megőrizzem anyám jóindulatát. Semmi jó nem származik abból, ha feldühítjük – suttogom közelebb hajolva a fülébe.

– Nem kellett volna ezt tennie, Titan. Mondtam neki, hogy rendbe hozom a dolgokat – zokogja Demi, a kezével eltakarva a száját. – Ártatlan volt. Semmi oka nem volt arra, hogy levágja a pasi… basszus, ki sem tudom mondani. Sosem lesznek gyerekei és az egész az én hibám! – zihálja Demi. Még egyszer belepillant a táskába, mielőtt kiszalad a bárpult mögül be a hátsó szobába.

– Nekem… ööö… azt hiszem, mennem kell. Mondd meg Deminek, hogy azt mondtam, majd találkozunk! Nem kell randiznia velem pénteken. Nem akarom, hogy ő…majd találkozom vele később… esetleg. – Lekászálódik a bárszékről, többször megbotlik, miközben elmegy.

– Mi a fenét csináltatok vele ti ketten? Úgy nézett ki, mint aki hányni fog. – Titan megrázza a fejét.

– Nos, ráhajtott Demire és neki ez nem tetszett. A srác lehet, hogy azt hiszi, egy maffiacsaládból származunk és te most hoztál egy levágott péniszt. – Megvonom a vállam, iszok egy kortyot az italból, amit Demi csúsztatott elém, mielőtt kiszaladt.

– Mi a fasz bajotok van nektek?

– Sok minden… Nagyon, nagyon sok minden. – Kuncogok, amikor Demi kikukucskál hátulról, a barmot keresve, aki úgy futott el, mintha égne a farka.