10.-11.-12. Fejezet

 

Tizedik fejezet

 

Nolan

 

Fordította: Mandy

 

Az elmúlt három percben legalább százszor pillantottam rá. Még soha nem nézett ki ilyen rosszul. Nem veszem a fáradságot, hogy a lakására vigyem, ma este nem maradhat ott.

– Hova megyünk? Vigyél haza!

– Nem, ma nálam leszel.

– Nolan! Tudok vigyázni magamra!

– Soha nem mondtam, hogy nem tudsz. De ma este nem fogsz. Szarul nézel ki, Dems.

– Hú, hát kösz – Addig forgatja a fejét a fejtámlán, míg rám nem mered. – Te aztán tudod, hogy kell hízelegni egy nőnek. Hogy tudsz szingli maradni? Biztosan sorban állnak a nők a házad előtt és dobálják rád a bugyijaikat, amikor jössz és mész. A nevedet sikoltozva, és azért könyörögve, hogy ők legyenek a következők, akikkel megosztod az ágyadat.

– Miért, ez tényleg olyan nagy kérés? – Rávigyorgok, aztán a tekintetem visszafordítom az útra. – Még meg is tarthatják a bugyijaikat. El tudod képzelni, hány kukászacskót kellene megtöltenem velük? Inkább tartsák meg a bugyijaikat, és mentsék meg a világot meg minden. – Megvonom a vállam, mintha ez egy olyan ötlet lenne, amin érdemes elgondolkodni.

– Ó, határozottan. Te egymagad megmented a Földet. Kitüntetést kéne kapnod a nagylelkűségedért. – Lassan elkezd tapsolni, és nem tudom megállni, hogy ne nevessek fel. Ezért szeretem őt. Ezért nem került még soha más nő közel hozzám. Nem versenyezhetnek a tökéletes másik felemmel.

Beállok a garázsba,megkerülöm a kocsit, hogy kisegítsem Demit. Tesz két lépést és oldalra billen. Nem vesztegetem az időt, a karjaimba kapom és becipelem a házba. Nem hagyom, hogy elessen.

– Tegyél le, Nolie! – fickándozik a karomban, de nem megy sehova.

– Hagyd abba! Beteg vagy és alig állsz a lábadon. Csak elviszlek az ágyig, aztán leteszlek. Ha az én birtokomon esel el, be is perelhetsz. De ilyen szarságra nincs időm, úgyhogy ezt pusztán önzésből teszem.

– Miért nem vagyok meglepődve? – forgatja a szemeit. – De mi van a szexuális zaklatás vádjával, mivel megfogtad a seggem? – Felhúzza a szemöldökét és kaján mosoly játszadozik telt ajkain. Az ajkai, majd meghalok, hogy újra az enyémen érezzem őket. Kibaszott barátság!

– Túlságosan is élvezed, hogy beperelj. És legyünk reálisak, ha valakit be lehet perelni szexuális zaklatásért, az te vagy. Láttam, hogy néztél rám éveken keresztül. Miattad érzem úgy magam, hogy csak egy látványelem vagyok, semmi más. – Alsó ajkamat kitolva, a legjobb ajakbiggyesztésemet próbálom bemutatni neki. – Több vagyok, mint egy darab hús, Dempsey!

Amikor a harmadik lépcsőfordulóhoz érünk, vissza kell nyelnem egy nyögést. Nehéz oldalazva felmenni rajtuk, Demivel a karomban. Nem arról van szó, hogy nehéz, csak kényelmetlen.

– Ááá, túl gyenge vagy, hogy cipelj? Szerintem jobb lesz, ha a héten kicsit keményebben nyomod a súlyokat.

– Mennyi csokit ettél ma? Lehet, hogy neked kéne többet mozognod, nem nekem.

Bármennyire is szeretném az ágyra dobni, gyengéden leteszem az ágy közepére. A lába felé mozdulok és elkezdem kicsatolni a magassarkúit. Fogalmam sincs, hogy tudja ezeket viselni egész nap. A lábai biztos kinyírják őt.

– Le tudom venni a cipőimet, Nolan! – Felém rúg, mint egy dührohamot kapott kisgyerek. Minden erőmre szükségem van, hogy ne nevessem ki és ne mondjam ezt el neki.

– Rendben, akkor csináld! Addig hozok neked valamit enni és inni. – Nem várom meg, hogy vitatkozzon, mert tudom, hogy azt akar.

Beletelik pár percbe, míg megtalálom a kekszet és a gyömbér sört. Nem is tudom, mikor ettem ilyesmit utoljára, de jobb, mint a semmi.

Megállok, amikor belépek a szobába, mert Demi épp a ruháját próbálja átrángatni a fején keresztül. A hasából kilátszik egy kis csík, de a teste többi részét elfedi az ölébe húzott takaró, vagy a fejét elfedő ruhája.

– Beszorultál?

– Nem!… De! Azt hittem, csak simán át tudom húzni a fejemen anélkül, hogy lehúznám a cipzárt…. De nyilvánvalóan nem.

– Segíthetek, vagy újra belém fogsz rúgni?

– Megígérem, hogy nem rúglak meg! – Nem kell, hogy lássam az arcát, hogy tudjam, megint a szemét forgatja rám.

– Vagy meg fogsz ütni?

– Jól van! Nem okozok semmilyen testi sértést! Csak szedd le rólam ezt a szart!

Az üdítőt és a kekszet az éjjeliszekrényre teszem, oldalra simítom a haját és megfogom a cipzárt. Lassan húzom lefelé a hátán, óvatosan, nehogy a haja beleakadjon a cipzárba. Biztos vagyok benne, hogy az ígérete, hogy nem lesz semmi testi sértés, hazugság lenne, ha becsípném a haját.

– Add ide a pólódat! – mutat arra, ami épp rajtam van.

– Nem hozhatok neked egy másikat?

– Nem, ez kényelmesnek tűnik. Gyerünk Nolan! Nem, mintha nem láttalak volna már póló nélkül.

– Nem értem, miért visellek el. – Egyik kezemmel hátranyúlok a fejem mögé,majd áthúzom rajta a pólót. Mikor átnyújtom neki, néhányszor pislog, mielőtt megmozdulna. – Föld hívja Demit!

– Bocs…Én… Hányingerem lett. – Az arca egy kicsit elpirul. Hazudik. Tényleg egy rémes hazudozó.

– Persze, biztos! Vedd fel a pólót! Átöltözöm.

Az ágyra dobom a pólómat, aztán elindulok a gardróbszobámba és becsukom az ajtót magam mögött. Lekapok egy fekete melegítőt a polcról és leveszem a farmert, majd a többihez dobom. Nem vesződöm a pólóval, az ágyban úgyse hordok.

– Tettem néhány kekszet és gyömbér sört az éjjeliszekrényre. – Közelebb lépek az ajtóhoz, azt tervezem, hogy lemegyek tévézni.

– Itthagysz? – Demi kétségbeesett tekintete megtalálja az enyémet.

– Azt gondoltam, hogy aludni szeretnél. Írhatsz, ha szükséged van bármire. Benézek még hozzád, mielőtt lefekszem.

– Te nem itt alszol?

– Nem, a kanapén alszom. – Megfordulok, és újra elindulok, de lágy hangja megint megállít.

– Nolan? Itt tudnál maradni és tévézni, míg elalszom?

Hátrapillantva a vállam fölött azt látom, hogy az ölében lévő takaróval játszik. Nem akar rámnézni, nem számít, meddig várok rá.

– Mit akarsz nézni? – Ráhuppanok a matracra, és felkapom az éjjeliszekrényről a távirányítót.

– Mindegy. Amit akarsz.

A takarón fekszem, de Demi közelebb jön és a fejét az ölembe hajtja. Ez olyasmi, amit mindig is csinált, mióta az eszemet tudom. Beletúrom az ujjaimat a hajába, és játszok a tincseivel. Mint mindig, húsz perc alatt elalszik, de nekem nem akaródzik elmenni.

Csak egy kis ideig úgy akarok tenni, hogy ez az életem. Álmaim asszonya az ágyamban. Én gondoskodom róla, míg beteg. Az életem tele van boldogsággal és szerelemmel. Ha ezt valóra tudnám váltani, az élet tökéletes lenne.

 

Tizenegyedik fejezet

 

Demi

 

Fordította: Mandy

 

Az hogy tegnap este követeltem Nolantől a rajta lévő pólóját, annak semmi köze sem volt a póló puhaságához, hanem inkább ahhoz, hogy mennyire el akartam merülni Nolan illatában. Mintha egy hosszú nap után végre hazaérnék. Megnyugtató és vigasztaló, pontosan az, amire most szükségem van. Lassan kislisszanok Nolan ágyából, lábujjhegyen eltipegek a fürdőszobáig, és elvégzem a reggeli rutinomat. A hányinger már nem olyan rossz, mint tegnap este, de még nem múlt el teljesen. Miután megmosom a fogamat Nolan fogkeféjével, visszabújok az ágyba. Ezúttal szembefordulok vele, emlékezetembe vésem vonzó arcának minden részletét.

– Ne bámulj! – motyogja a párnába. – Ijesztő vagy!

– Ismernem kell minden minden részletet – vitatkozom, végighúzva az ujjam az alsó ajkán. Belecsíp a bőrömbe, mire elrántom a kezem.

– Miért? Azt tervezed, hogy soha többé nem találkozunk?

– Nem, nem erről van szó. Ha bármikor megjelennek a rendőrök nálam, hogy adjak részletes leírást rólad, akkor felkészült akarok lenni.

– Miért kellene nekik részletes leírás rólam? – még mindig csukott szemmel összehúzza a szemöldökeit.

– Hát, ha mondjuk megölnél valakit… vagy talán valaki téged ölne meg. Igazából bárhogy is történhet.

– Mondd meg nekik, hogy ez mind a te hibád!

– Mi az én hibám? – végigfuttatom az ujjam rövid szakállán.

– Bármilyen okból is kell nekik a leírásom, az valószínűleg a te hibád. Ha megöltem valakit, azért volt, mert bántott téged. Ha valaki engem ölt meg, az valószínűleg te voltál. Ha valami hülyeséget csináltam, és a képem a hírekben landol, valószínűleg te vettél rá. Bárhogy is, minden hozzád vezethető vissza.

– Logikus. És valószínűleg pontos is… Nem akarok dolgozni menni! Olyan fáradt vagyok – nyögök fel.

– Akkor maradj itthon. Telefonálj! Tudod, hogy Nessa meg fogja érteni.

– Nem, van néhány dolog, amit el kell intéznünk, és egyedül nem tudja. – Egyből a randijára gondolok Ryannel. Csak mert az én randim katasztrófába fulladt, nem jelenti azt, hogy az övének is muszáj. Tudom, ha itthon maradok, Nessa le fogja mondani Ryant, hogy vezesse a boltot. Ez teljesen hülye kifogás lenne, és Nessának szüksége van valakire, aki mozgásba lendíti.

– Rendben, de hívj, ha nem érzed magad jól!

– Jól leszek. Már most jobban érzem magam.

 

 

Nessa épp elment a randijára Ryannel,nekem pedig azon jár az agyam, amit az előbb mondott. Helyettes vezetőnek lenni itt egy valóra vált álom. Mióta Niles elkezdett beszélni arról, hogy nyit egy férfi részleget, titkon reméltem, hogy engem vesz fel ebbe a pozícióba. Most, hogy ez megtörtént, a gondolataim már a lehetőségeken pörögnek.

Végre kiléphetek a Kennedy’s-ből… habár nem vagyok biztos benne, hogy ki akarok. Igazából szeretek ott dolgozni. Jó, hogy van hova menekülnöm, mert a Kennedy’s nekem az. Ha a bárpult mögött vagyok, az lehetek, aki csak akarok. Szégyentelenül flörtölhetek és lóghatok Nolannel egész éjjel, mert ő minden műszakomban felbukkan. Ha nem dolgoznék ott, hogy láthatnám őt? Nem mondhatok le a vele töltött időről.

Elveszek a saját kis világomban, amikor Blake és Wes átballagnak a bolton, egyenesen a toldalék felé.

Az órámra pillantok és rájövök, hogy ideje bezárni az ajtókat. Péntekenként egy kicsit korábban zárunk. Köszi, Niles!

Miután bezárom a bejárati ajtót és megfordítom a táblát, az emeletről vitatkozás hangjait hallom. Fellépkedek a lépcsőn, vigyázva, hogy csendben legyek. Nem akarom, hogy megtudják, hogy hallgatózom.

Wes és Blake veszekedik Titannel. Próbálják kitalálni, miért ilyen letört. Ugyanazért, amiért Nessa. Hiányoznak egymásnak.

– Nessa nincs a közelben – lépek a szobába, felfedve a jelenlétemet. Titan gyilkos tekintete rám villan, és igazából egy kicsit meg is rémiszt.

Wes és Blake egy csomó kérdést tesznek fel, és Titan keményen próbálkozik, hogy ne veszítse el a fejét… míg ki nem nyitom a nagy pofámat és rontok el mindent.

– Azt sem tudom, Nessa honnan tudta, hol lakom. Soha nem vittem őt oda. Belesétált egy kínos helyzetbe, de nem csaltam meg, Demi!

– Nem tudta – legyintek. – A szomszédja ajtaján kopogott, hogy megmondja neki, hogy kussoljon el. Már hónapok óta civakodott vele. Dühös leveket irkáltak egymásnak egész idő alatt… – Elkerekedett szemei rámszegeződnek és rájövök, hogy hibáztam. – Ó, a fenébe! Ezt nem kellett volna elmondanom neked!

– Hol van? Beszélnem kell vele most azonnal!

– Nincs itt. Randira ment – kényelmetlenül piszkálom a pólóm szegélyét. Nessa meg fog ölni.

– Hogy érted, hogy randira ment? Csak egy hete történt! – Titan keze ökölbe szorul az oldalánál, majd kiengedi. Úgy néz ki, mintha meg akarna ölni valakit, és pillanatnyilag magamra fogadnék.

– Azt mondtam neki, hogy a legjobb módja, hogy visszavágjon neked, ha talál valaki mást. – Összerezzenek. – Ne haragudj Titan! Azt hittem, hogy egy csalfa rohadék vagy! Tényleg nem kéne randitanácsokat adnom az embereknek, mikor lassan a saját életemet teszem tönkre, ami a szerelmet illeti.

– Hol van most, Demi? – hangja veszélyesen halk suttogássá mélyül.

– Nem fogod bántani? Alig tartja magát így is. – Összekulcsolom a kezem, nem vagyok biztos benne, hogy a helyes lépés, ha most segítek neki. Nessa utálni fog.

– Soha nem bántanám Nessát! Ő az egész világom! Elveszett vagyok nélküle. Rendbe kell hoznom a dolgokat vele, Demi! És nem fogom tudni, ha szerelmes lesz valaki másba.

– A Kennedy’s-ben van – suttogom, de tudom, hogy úgyis megtalálná. Ha segítek neki, az hosszú távon csak javít a helyzeten.

 

 

Tizenkettedik fejezet

 

Nolan

 

Fordította: Miss Hell

 

Demi: Kedves Vesztes, ma szarul érzem magam. Annyira örülök, hogy a bolt zárva van a hétvégén, hogy megcsinálhassák a villanyszerelést a második emeleten. Nem vagyok benne biztos, hogy képes lennék annyit állni.

Meggörbítem a hátam, próbálom enyhíteni a benne lévő feszültséget. Egész nap a számítógép előtt ülni komoly fájdalmakat okoz az embernek. Egész nap csak dolgoztam. Nincs más dolgom, és tudom, hogy Demi ma nem dolgozik a Kennedy’sben.

Kicsit meglepődöm, hogy már vacsora előtt megkapom a Kedves Vesztes üzenetemet. Majdnem mindig közvetlenül azelőtt jönnek, hogy lefeküdnék. Vajon megint nem érzi jól magát, és már ágyban van éjszakára?

Nolan: Még mindig beteg vagy?

Demi: Nem hánytam, de nagyon rosszul vagyok. Ez a gyomorvírus szívás.

Nolan: Nem akarsz átjönni, és itt aludni?

Az alsó ajkamat rágcsálom, miközben a buborékok többször megjelennek, majd eltűnnek. Imádom, amikor Demi ilyen. Harcol önmagával. Nem tudja, mit akar tenni. Esküszöm, eddig csak velem láttam így viselkedni, és ettől valahogy jobban érzem magam.

Nolan: Gyere át, Dems! Gondoskodni akarok rólad.

Demi: Nem is tudom. Biztos vagy benne?

Nolan: Még csirkés gnocchi levest is főzök neked.

Már kocogok is lefelé a lépcsőn, be a konyhába. Demi imádja a csirkés gnocchi levesemet. Kizárt, hogy visszautasítsa.

Demi: Tudod, hogy soha nem utasítanám vissza azt a levest! Van kenyered?

Nolan: Francba, elfogyott a friss francia bagett.

Demi: Megállok a boltnál. Húsz perc múlva ott leszek.

Mosolygok magamban, miközben összeszedem az összes hozzávalót. Nem egy gyors étel, amit készítek, de megéri, ha így idejön, és jobban érzi magát.

Körbejárom a konyhát, feldarabolom a hagymát, a zellert, a sárgarépát és a spenótot. Mindet beledobom a csirkealaplébe, mielőtt kiveszem a hűtőből a csirkét, amit ma korábban főztem. Beleteszem a fazékba, és belekeverek néhány fűszernövényt.

A bejárati ajtó kinyílik és becsukódik. Másodpercekkel később Demi lép be a konyhámba, és az egész világom újra rendben van. Minden feszültség, amit korábban éreztem, valahogy elpárolgott, és ettől ezerszer jobban érzem magam.

– Olyan jó illat van itt – nyögi Demi, és átnyújtja nekem a bagettet.

 – Örülök, hogy eljöttél. Aggódtam érted. – A pultra dobom a kenyeret, és a karjaimba rántom. A testembe olvad. Úgy simul hozzám, mintha egymásnak teremtettek volna minket.

 – Köszönöm, hogy vacsorát készítettél nekem! Tudom, hogy nem tervezted, és csak azért teszed, hogy jobban érezzem magam. – Apró vigyorral az ajkán kukucskál felém.

 – Hát, te vagy a legjobb barátom. Azt vártad, hogy otthon hagyjalak egyedül, amikor beteg vagy?

 – Azt vártam, hogy rendelsz valami gagyi levest nekem, és a lakásomra szállíttatod. Ez sokkal több annál. Nem kell gondoskodnod rólam, felnőtt vagyok.

 – Mindenki azt akarja, hogy gondoskodjanak róla, ha beteg. Engedd, hogy ezt csináljam!

Eszünk levest, aztán lefekszünk az ágyamba, és romantikus komédiákat nézünk.

 – Hű, biztos nagyon szeretsz, ha hajlandó vagy egész este romkomokat nézni.

 – Jobban, mint azt valaha is gondolnád – suttogom, és csókot nyomok a fejére.