22.-23.-24. Fejezet

 

Huszonkettedik fejezet

 

Nolan

 

Fordította: SkyBright

 

– Választottál nevet? Mit?

– Nolan Kade – suttogja Demi.

– Tényleg? Rólam akarod elnevezni a babát?

– Igen. Szerintem ez illik hozzá. Elvégre te vagy a legcsodálatosabb férfi a világon – mosolyog rám.

– Ezt nem tudom... de három állam területén mindenképpen. A világ elég nagy.

– Ez igaz. Bár biztos vagyok benne, hogy az Egyesült Államokban benne vagy az első tízben.

– Ó, könnyedén. Talán még az első háromban is!

– Most komolyan gondolják ezt? – Titan úgy bámul ránk, mintha teljesen őrültek lennénk.

– Majd hozzászoksz – intette le Nessa.

– Ez mindenkinek a mentsége arra, hogy ti hárman milyen furcsák vagytok?

– Igen! – mondjuk egyszerre Nessa, Demi és én is.

– Mindegy… – Nessa forgatja a szemét, és nem vesz tudomást Titanről. – Mi a terv, ha megszületik a baba? Hol fogtok lakni?

– Demi összes holmiját áthoztuk ide ma. Hivatalosan is együtt élünk. Megszabadulok a tornatermemtől, és gyerekszobát csinálok belőle. Ma vettünk bútorokat, és a héten szállítják ki őket.

– Azt hittem, hogy előjegyeztük megvételre a bútorokat – mered rám Demi.

– Így is volt! Valami elképesztő pasi bejött a boltba, és mindent megvett, miközben te már tizedszer is megnézted azokat a baba overállokat.

– Ó! Látni akarom a listát! Alig várom, hogy aranyos kis babaruhákat vehessek! Ó, istenem, meg fogom beszélni Niles-szal, hogy indítsunk egy baba- és gyerekrészleget! Bella épp a múlt hónapban szülte meg a babájukat, biztos vagyok benne, hogy tetszene neki az ötlet! – Nessa előkapja a telefonját, és elkezd neki sms-t írni.

– Ez a csodálatos pasi megvette azt a hintaszéket is, amit imádtam? – Demi megszorítja a combomat az asztal alatt.

– Ja. És az ölelgetős fotelt is az éjszakai etetések közepére, amikor biztosan elalszunk.

– Mi a fene az az ölelgetős fotel? – vonja össze Titana szemöldökét.

– Ez egy párnákkal teli fekvőhely. Nolan azt hiszi, hogy ölelgetésre való. – Demia szemét forgatja rám.

– Arra gondoltam, hogy kékre festhetnénk a szobát némi szürkés árnyalattal.

– Tényleg? Megtennéd ezt? Tudom, mennyire utálod a színeket a falakon – villant Demiegy hatalmas vigyortrám.

– Ez a te házad is, kicsim. Úgy fested ki, ahogy akarod. – Lágy csókot nyomok az ajkaira.

– Ó, a francba! Majdnem hánytam – öklendezikNessa.

– Mi bajod van? – Titan úgy bámulja a barátnőjét, mintha megőrült volna. – Örökké azzal nyaggattad őket, hogy randevúzzanak.

– Igen, de arra nem számítottam, hogy most csak úgy csókolóznak előttem. – Mély levegőt vesz, és lassan kiengedi. – Olyanok nekem, mintha a testvéreim lennének.Azt, hogy látom őket csókolózni, még meg kell szoknom.

– Együtt csináltak gyereket – forgatja Titan a szemét. – Ugye tudod, hogy ehhez nem csak csókolózniuk kellett?

– Te jó ég, Titan! Ha valaha is többet akarsz csinálni velem, mint csókolózni, jobb, ha soha többé nem utalsz a szexuális életükre!

 

 

Miután Titan és Nessa elmennek, a kimerült Demit felviszem az ágyba.

– Tényleg meg tudnám szokni, hogy ebben a kényelmes ágyban aludjak – ásítozikDemi, és kinyújtózik az ágyon.

Én bedobom a farmeromat a szennyestartóba, és az ágynakarra az oldalára megyek, ami „én oldalam” lett. Lefekszem Demi mellé, és várok. Tudom, hogy mit fog kérni, de azt akarom, hogy ő kérje.

Kinyújtja a kezét, mintha elvárná, hogy tudjam, mit akar. Igen. Kérdőn felvonom a szemöldököm. Imádom, amikor ilyen szótlan beszélgetéseink vannak. Ez megmutatja, mennyire ismerjük és értjük egymást. A szemét forgatja, és ujjait egy add idemozdulattal billegteti. Sóhajtok egyet, és felülök az ágyban. A pólómat áthúzom a fejemen, majd átnyújtom neki, kiérdemelve ezzel egy széles mosolyt.

Demi hátat fordít nekem, és lehúzza magáról a saját pólóját. Kikapcsolja a melltartóját, és átdobja az ágyon a szoba padlójára. Ez az első alkalom, hogy előttem öltözött át anélkül, hogy elbújt volna. Bár a hátán kívül mást nem látok, ez sokkal intimebb érzés.

Közelebb megyek hozzá, amíg az ajkaimat a hátához nem érinthetem. Végigcsókolom a gerincét, és mosolygok, amikor hátrahajol az érintésembe.

– Miért szereted azokat a pólókat viselni, amikmár voltak rajtam? – suttogom a bőréhez simulva.

A szobában csend van, kivéve az ablakoknak halkan nekicsapódó esőt. Esküszöm, hallom, ahogy az óra ketyeg a lenti konyhában. Eltart néhány percig, mire végre válaszol.

– Volt már olyan illat, amit az otthonhoz társítottál?

– Azt hiszem. Anyukámnál mindig égett egy gránátalmás gyertya. Az illatát valahogyan az otthonnal kötöm össze.

Demiáthúzza a fején a pólómat, és megmarkolja az anyagot. Az arcához emeli, és nagy levegőt vesz.

– A kölnid...ez az, amitől az otthonra asszociálok. Te vagy az otthonom, Nolan. Mindig is az voltál. – Átkukucskál a válla fölött, találkozik a pillantásunk. Zöld szemei csillognak a gyér fényben, és ugyanolyan árnyalatúnak tűnnek, mint a ház mögötti örökzöld fák.

– Ez tetszik! – suttogom, és lehúzom a testét az ágyra.

– Ráadásul mindig meleg. Olyan, mintha az ölelésedbe burkolóznék.

–Nem ölelhetnélek meg igazából?

– Azt nagyon szeretném!

Átkarolom, és magamhoz húzom. Néhány percig csak ölelem. Amikor elengedem, lassan átfordítom Demit az oldaláról a hátára.

Lejjebb csúszom az ágyon, amíg el nem helyezkedem Demi hasánál. Óvatosan felhúzom a rajta lévő pólót, amíg meg nem látom a sima hasát. Most, hogy már tudom, hogy terhes, látom az aprócska babapocakot. Ujjaimmal végigsimítok azon, ahol a baba van, és arra gondolok, hogy a teste mennyi mindenben meg fog változni a következő hónapokban. Hogyan fog megváltozni a kapcsolatunk, és hogy hamarosan nem ketten leszünk, hanem hárman.

– Olyan pici vagy. Lehetetlen lenne észrevenni, hogy terhes vagy. El sem hiszem, hogy egy kisfiú van itt. – Egyik puszit a másik után nyomom a hasára.

Demia hajamba túr az ujjaival, miközben lenéz rám.

– Tényleg NolanKade Beckettnek akarod hívni? Nem muszáj.

A nyugodt külsőm egy totális álca. Belül pánikolok, és őrülten remélem, hogy megtartja a nevet. Ha megteszi, akkor van remény arra, hogy mindezek után együtt maradunk, és remélem, hogy igazi apja lehetek ennek a kisfiúnak.

– Arra gondoltam...talán lehetne Nolan Kade Thomas. – suttogja, és az alsó ajkát rágcsálja.

– Te...azt akarod, hogy az én vezetéknevemet viselje? – A szemöldököm a hajvonalamig szalad. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy Demi rólam nevezi el a fiát, nemhogy az én vezetéknevemet vegye fel.

– Talán. Azt hiszem, ez attól függne, hogy a vezetéknevem még mindig Beckett-e. – Megvonja a vállát.

Többször kinyitom és becsukom a számat, próbálom megtalálni a szavakat, amelyek képtelenek kijönni. Arcomat a hasára támasztva csak bámulok rá, miközben elárasztanak az érzelmek.

– A feleségem akarsz lenni? – visszafojtom magamban az érzéseimet, alig tudok uralkodni a rajtuk.

A szívem a bordáimnak csapódik, ez minden, amire valaha is vágytam.

Kezd meleg lenni itt? Esküszöm, izzadságban fürdök, miközben várom a válaszát.

– Talán. Természetesen meg kellene kérned. És előbb látnom kellene, milyen vagy az ágyban. Nem kötelezem el magam örökre egy szar szex mellett.

Mély kuncogás tör ki belőlem. Ezért szeretem őt. Ezért nem tudok nélküle élni.

Visszakúszom az ágyon, amíg a fejem Demi párnáján nem pihen az ő feje mellett. Könnyedén végigsimítok az ujjaimmal az arcán, minden vonását feltérképezve. Ideges, sebezhető és rémült. Ez az a kombináció, amit ritkán mutat meg az embereknek. Megtisztelő, hogy engedi, hogy lássam.

– Ígérem, hogy nem egy szar szerető vagyok!

– Ezt gondolják azok a srácok, akiknek a lányok csak megjátsszák a nyögéseket az ágyukban.

– Csak várj, amíg bebizonyítom, hogy téves a kis elméleted! – Egyik csókot a másik után hintem a nyakára.

– Várj? Nem ma este fogod bebizonyítani, hogy tévedek? – A mellkasomat nyomja, próbál rávenni, hogy annyira hátrébb kerüljek tőle, hogy láthassa az arcomat.

– Nem. A legjobb előjáték az, ha vágyat ébresztek benned, és nem engeded megkapni azt, amire vágyom.

– Nolan! – Elfintorodik, és lebiggyeszti az alsó ajkát. Imádnivaló, és végre teljesen az enyém.

– Ideje lefeküdni, kicsim!

Segítek Deminek az oldalára fordulni, és addig fészkelődök, amíg a testem az övéhez nem simul. Az arcomat a nyakához simítom, és a kezemet a hasán pihentetem. Ölelem azt az icipici babapocakot, tudva, hogy életem végéig óvni fogom őket. Mosollyal az arcomon alszom el.

 

Huszonharmadik fejezet

 

Demi

 

Fordította: SkyBright

 

Olyan jó érzés, hogy az élet visszatér a normális kerékvágásba. Már majdnem három hete, hogy megtudtam, hogy terhes vagyok. Majdnem két hete, hogy Nolan nem volt hajlandó úgy hozzám érni, ahogy én akartam.

Minden éjjel vele alszom az ágyban. Kezét óvón a hasamon tartja, és úgy ölel, mintha én lennék számára a legfontosabb dolog a világon, de nem hajlandó szexelnivelem.

És ez nem azért van, mert én nem próbálkozom. Mindent megtettem, ami csak eszembe jutott, kivéve, hogy meztelenül feküdjek az ágyában, vagy kényszerítsem, hogy szexeljen velem. Amikor mindenki azt mondja, hogy a terhesség begerjeszt, nem hazudnak. A leglassúbb halálomat élem, amit az ember ismer.

Nolan besétál a Kennedy’s ajtaján, és esküszöm, a szívem kihagy egy ütemet. Befejezem a rendelést, mielőtt oda megyek hozzá.

A haját összefogta a tarkójánál, és biztos vagyok benne, hogy az én hajgumim van rajta. A hajgumi, amiről megesküdött, hogy nem tudja, hol van. Reggel óta megborotválta a szakállát. Széles mellkasát szűk, fehér termo póló fedi, és sötét farmert visel. Nem semmi látványt nyújt.

Néhány nő beszélget a bárpultnál. Megállnak a mondandójuk közepén, hogy Nolant bámulják, amikor az előttem lévő székhez lép.

– Szia, pasim!

– Szia, kismama! – Puha csókot nyom az ajkamra, mielőtt helyet foglal a széken.

A tőlem jobbra ülő nők hosszú nyögést adnak ki, majd folytatják a beszélgetést. Így van hölgyeim, ő az enyém.

– Mit szeretnél inni?

– Téged.

– A fenébe, nem vagyok benne biztos, hogy ez szerepel az étlapon! – Úgy teszek, mintha végig pásztáznám a vendégeknek szánt kis étlapokat. – Ó, nézd csak! Igen, van ilyen italuk, de csak Nolan Thomasnak. Biztos szerencsés napod van.

– Mindig szerencsenap, amikor találkozom veled! – Rám kacsint, és esküszöm, hogy itt helyben elájulok.

– Szia, édesem! Kaphatnék egy scotch-ot jéggel és a számodat? – Egy diákszövetségi tagnak kinéző srác csúszik fel a bárpultnál egy székre, pár méterre Nolantől.

– Igen, kaphatsz scotch-ot, a számomat nem adom meg. – Ártatlan mosolyt villantok rá.

– Ugyan már, édesem! Pontosan te vagy az, akit keresek.

– Ez vicces, mert te pontosan az vagy, akit én nem keresek.

Fogok egy poharat, és beledobok néhány darab jeget, mielőtt ráöntöm a legdrágább scotch-ot, amit raktáron tartunk. Elébe csúsztatom az italt, de ő a kezét az enyémre teszi, és nem engedi el.

– Megrázhatnám a világodat. Ez lenne életed legjobb éjszakája! – suttogja.

Tudom, hogy Nolan hallja őt. Érzem Nolan tekintetének forróságát, a belőle sugárzó dühöt. Esélyt ad nekem, hogy magam intézzem el a dolgot, de tudom, hogy nem fog habozni, hogy közbe lépjen.

– Huh, a babám világát is meg akarod rázni? – A hasamra teszem a kezem.

– Nem vagy terhes! – forgatja a szemét.

– Valójában az vagyok. – Előhívom a telefonomon az ultrahang képét, és megmutatom neki a képernyőt. – Szerintem valahogy úgy néz ki, mint az apja, te mit gondolsz? – Nolan arca mellé viszem a telefont, és elvigyorodom, amikor a srác elsápad.

– Haver, nem tudtam! – Védekezőn feltartja a kezét.

– Ez vicces, mert hallottam, hogy nemet mondott. Kétszer is. – Nolan összefonja a karját a mellkasán, és az izmai ma este remekül mutatnak. Úgy néz ki, mintha ketté tudná törni ezt a fickót.

– Nem akartam tiszteletlen lenni! – Eltávolodik egy lépést.

– Ezt a kijelentést a lánynak kellene mondanod, nem nekem!

– Sajnálom! Egyáltalán nem úgy értettem. – A fickó hátrapillantás nélkül siet vissza az asztalához.

– Nem hiszem, hogy ezután jó borravalót fogok kapni – nézek le fintorogva a pultra. – Nem flörtölhetek, miközben veled járok, és nem akarom, hogy bárki hozzám érjen, amikor terhes vagyok.

– Akkor lépj ki. Nincs szükséged erre a munkára. Bőven elég pénzt keresek ahhoz, hogy eltartsam hármunkat, és a butik is megmarad neked.

– Az ott Nolan! Hallom, hogy gratulálhatok! Hogy van a leendő apuka? – Kennedy átkarolja a vállamat, és rámosolyog Nolanre.

– Egész jól. Próbálom meggyőzni a csajomat, hogy hagyja abba a munkát.

– Ó, Nolie! Ne akard, hogy felkerülj a szar listámra! Imádom ezt a lányt.

– Mit szól Blake ahhoz, hogy itt dolgozol, miközben terhes vagy? – vonja fel Nolan a szemöldökét.

Kennedy hátraveti a fejét, és felnevet.

– Közel sem dolgozom annyit. Szinte soha nem zárok, ő pedig a legtöbb műszakomban itt van. Hála Istennek, Wyatt elég idős ahhoz, hogy Nikitára vigyázzon, különben nem is tudom, mit tennénk... az ördögöt festettem a falra! – Kennedy felragyog, amikor kiszúrja Blake-et.

– Szia, Nolan!Demi!Kicsim! – üdvözöl Blake mindhármunkat. – Hogy van az én kislányom?

– Úgy rugdos, mint egy őrült. Remélem, profi focista lesz, különben elpazarolja a benne rejlő lehetőségeket – forgatja Kennedy a szemét.

– Úgy hallom, valaki másnak is került egy zsemle a sütőbe. Gratulálok, édesem! – Blake az ölelésébe zár, és csókot nyom a fejemre. Imádok neki és Kennedynek dolgozni. Határozottan úgy érzed magad náluk, mintha a családjuk tagja lennél.

– Köszönöm, Blake! Még mindig nem értem. Nem hiszem, hogy teljesen regisztráltam eddig.

– Nem is fogod addig, amíg a baba meg nem születik. Körülbelül egy hónappal később, az éjszaka közepén olyan leszel, mint a mosott szar, és azt fogod gondolni, hogy, anya vagyok. – Elneveti magát. – És úgy hallom, te vagy a büszke apuka. – Blake Nolan felé fordítja a figyelmét.

– Ja. Alig várom, hogy megszülessen. Próbálom meggyőzni Demit, hogy nem kell többé két munkahelyen dolgoznia.

– Nolan, hagyd abba! Nem mondok fel! – Összehúzom a szemöldököm, és keresztbe fonom a karom a mellkasom előtt.

– Ehh, ebben Nolannel értek egyet. Utálnám, ha elmennél, de azt sem akarom, hogy Kennedy itt dolgozzon. Tulajdonképpen felajánljuk Patrickneka menedzseri állást, hogy Kennedynek ne kelljen többet dolgoznia. Főállású anya lesz, és az övé ez a hely anélkül, hogy ténylegesen itt dolgozna.

– Ez a legjobb mindkét félnek – vonja meg Kennedy a vállát.

– Dolgoznom kell, hogy mindent megengedhessek magamnak, amire a babának szüksége lesz. Ha megszületik, majd lelassítok.

– Demi, ha szeretnél egy kis szabadságot kivenni, bármikor visszafogadlak. Te vagy az egyik legjobb pultosom, de láttam, hányszor szaladsz ki elzöldülve a mosdóba, és sápadtan jössz vissza. Szükséged van egy kis pihenésre, vigyáznod kell magadra és a babára...plusz láttam, hogy a srácok flörtölnek veled, és néhányan megpróbálnak megragadni. Megértem, hogy egy ideig nem akarsz itt dolgozni. – Kennedy gyengéden a hátamra teszi a kezét.

– Még mindig rosszul vagy? Azt hittem, már jobban érzed magad! – Nolan a helyéről méricskél engem.

– Jól vagyok, Nolan. Ne aggódj miattam! – Átmegyek a bár másik oldalára, hogy segítsek Patricknek egy nagy lánybúcsúztatónál, akik éppen most érkeztek meg. Remélem, mire visszaérek Nolanhez, ejti a témát, és továbbléphetünk.

 

Huszonnegyedik fejezet

 

 

Nolan

 

Fordította: Szilvi

 

– Adj neki időt, Nolan! Minél tovább dolgozik minden nap talpon állva, annál kimerültebb lesz – mosolyog rám Blake megnyugtatóan.

– Kirúghatom, ha akarod, de nem vagyok benne biztos, hogy az segítene. Valószínűleg csak téged fog hibáztatni – javasolja Kennedy.

– Még ha ki is rúgnád, mindketten tudjuk, hogy továbbra is bejárna dolgozni, ha ezt akarná – sóhajtom, és a tenyerembe hajtom a fejem.

– Hogy van a kedvenc kispapám? – Nessa megszorítja a vállamat, majd a mellettem lévő székre ereszkedik.

– Ó, megvalósult álom – mormogom az orrom alatt.

– Ezek új tornacipők? – Titan leül Nessa másik oldalára, és kuncogva nézi az új tornacipőmet, amit Demi választott.

– Tudod, felnőttnek lenni tényleg szívás, és ezt most be is bizonyítottad! – mosolygok rá Titanre.

– Mi a fenét csináltam? – Titan frusztráltan a levegőbe emeli a kezét. Sok mindent meg kell szoknia, ha ő és Nessa együtt akarnak maradni.

– Hé, Nolan? – Demi elém csúsztat egy italt.

– Igen?

– Az új tornacipődben szupergyorsan futsz? – A szemei jókedvűen csillognak.

– Ezért szeretem ezt a nőt! Ő az egyetlen felnőtt, aki megkérdezi tőlem, hogy az új tornacipőmtől gyorsabb leszek-e!

– Nos, most már érdekel a válaszod... szupergyors leszel tőle? – vigyorog rám Titan.

– Ami azt illeti, szuper, szupergyors leszek tőle. – Felemelem az állam, és ledöntöm a sörömet.

– Ó, a francba! – motyogja Demi, és a kezével eltakarja a száját. Kirohan a pult mögül a mosdó felé.

Nagyot sóhajtok, és a pultra dobok egy kis pénzt, mielőtt intek Kennedynek, tudatva vele, hogy hazaviszem Demit. A hátsó folyosó felé tartva, ahol az alkalmazottak mosdója van, várom, hogy a nőm újra megjelenjen.

Keresztbe tett karokkal a falnak támaszkodom, amikor Demi kinyitja az ajtót. Megijed, mielőtt újra megnyugodna.

– Gyere, ideje hazamenni! – Kinyújtom felé a kezem.

– Nem lehet, még mindig dolgozom.

– Nem. Kennedy már tudja, hogy hánysz, és azt mondta, hogy menj haza.

– Nolan...

– Értem, tényleg értem. Az egész felnőtt életedet azzal töltötted, hogy be akartad bizonyítani, hogy képes vagy rá, és hogy nincs szükséged segítségre. Nem akarok az a fényes páncélú lovag lenni, aki bejön és mindent helyrehoz. Azt kérem, hogy legyünk társak. Ha te sikeres vagy, én is sikeres vagyok. Ha fájdalmat érzel, nekem is fáj. Ha én pénzt keresek, te is pénzt keresel. Amikor te anya leszel, én apává válok. – Lenyelem a torkomban lévő gombócot. Rettegek attól, hogy azt mondja, nem akarja ezt többé.

Egy egész életnek tűnő ideig bámul rám, de biztos vagyok benne, hogy csak egy-két percig tartott. Látom, ahogy forognak a kerekek a fejében, és fogalmam sincs, hogy ez a beszélgetés merre fog menni.

– Menjünk haza, apa! – Összefonja az ujjait az enyémekkel, és kivezet a bárból.

 

 

– Van egy meglepetésem számodra.

– Vettél nekem új tornacipőt, hogy én is szupergyors lehessek?

– Nem, majd akkor veszek neked egyet, ha megszületett a baba.

– Egy új vibrátort?

– Basszus, nem! Miért vennék neked azt?

– Nos, nem vagy hajlandó lefeküdni velem... szóval gondoltam, talán boldoggá akarsz tenni. – Demi megvonja a vállát. – Ó! Szereztél nekem egy új pasit, aki sokkal szórakoztatóbb?

– Vonszold fel a csinos segged a lépcsőn, és menj a konditerembe!

– Nolan! Terhes vagyok! Nem fogok edzeni! Mindannyian tudjuk, milyen koordinálatlan vagyok, valószínűleg fájdalmat okoznék a kicsi Nolie-nak.

– Csak menj, Dems! – Egyik kezemet a derekára teszem, és felvezetem a lépcsőn a miénkkel szomszédos szobába. – Takard el a szemed!

Megteszi, amit kérek, és én kilendítem az ajtót. A csípőjére helyezve a kezem beljebb vezetem a szobába, majd mondom neki, hogy nyissa ki a szemét.

– Nolan – zihálja. Egyik kezét a szájához kapja, miközben szemügyre veszi a szobát.

A tekintete a kiságyról a komódra, a fotelre és a hintaszékre, a szürkéskék falakra ugrik. Könnyek gyülekeznek a szemébe, és ez mosolyra görbíti az ajkaimat.

– Megszabadultál a konditermedtől? Nem hiszem el, hogy mindezt megtetted!

– Persze, hogy megtettem. Azt akarom, hogy a mi kis Nolie-nknak saját szobája legyen. Ez van a legközelebb a mi szobánkhoz, és tökéletes.

– Nem hiszem el, hogy mindezt megvetted! Soha nem fogom tudni ezt visszafizetni neked!

– Demi, nem tudom, hogyan másképp tudnám ezt világossá tenni számodra! Azt tervezem, hogy feleségül veszlek. Azt tervezem, hogy minden bankszámlámon a te neved is szerepeljen. Azt tervezem, hogy ez egy partnerség lesz. Nem fogom számon tartani, hogy mi vevődik az én pénzemből, és mi a tiédből. Én nem így működöm.

– Miért akarsz engem? Kész káosz vagyok! – Letörli az arcán lecsorduló könnyeket.

– Nem csak akarlak, bármit megtennék, hogy megtartsalak! Amikor azt mondom, hogy akarlak, nem úgy értem, hogy a legjobb formádat akarom. Hanem a csúnya pillanatokban is akarlak. Téged akarlak, amikor zűrös a helyzet, és a világ összeomlani látszik körülöttünk. Akarlak, amikor sírsz, és az arcod duzzadt és maszatos. Akarlak, amikor veszekszünk, és mindennél jobban akarlak akkor is, amikor nem akarsz engem. Amikor veszekszünk és ellöksz magadtól, akkor is akarlak. Azt akarom, hogy a feleségem légy, kicsim... – Fél térdre ereszkedem, és kirántom a gyűrűt a zsebemből. Nem terveztem ma este megkérni a kezét, de úgy érzem, ez a tökéletes alkalom. – Hozzám jössz feleségül, Dempsey?